ArchívumHírekHírek 2013

Folytatódik az Emlékpont történelmi szabadegyeteme

Tévhitek és élet közeli történetek a második világháborúról2013-ban is folytatódik az Emlékpont történelmi szabadegyeteme Az év elsõ történelmi szabadegyetemén január 16-án, szerdán délután 5 órától az Emlékpontban dr. Pihurik Judit egyetemi adjunktus elõadása a hetven évvel ezelõtti doni katasztrófa évfordulójához kapcsolódódik. A Szegedi Tudományegyetem történésze elõadásában életközelibb, árnyaltabb képet kíván bemutatni Magyarország második világháborús szerepvállalásáról, kiemelve azon témákat, melyekkel kapcsolatban máig számos tévhit él.Az SZE-EM 2013.évi nyitóelõadásán szó esik majd a hadbalépés körülményeirõl, Horthy Miklós kormányzóról, a magyar megszállók ukrajnai szerepérõl, az 1942-es doni harcokról és a második magyar hadsereg 1943 januári összeomlásáról, a szövetségesekkel való tárgyalási kísérletekrõl, a magyar-német viszonyról és az ország német megszállásáról, a zsidó lakosság deportálásának elõzményeirõl és következményeirõl, valamint a szovjet megszállásról és a hadifogságról is. Igazodva az aktualitáshoz – 70 éve történt a doni összeomlás – az elõadás legrészletesebben a magyar királyi második honvéd hadsereg történetére fog kitérni. Bajtársam sírjánálKészült: a keleti fronton 1942-ben A téma feldolgozásához forrásként fõként a kortársak naplói és visszaemlékezései szolgálnak, melyeket ugyan szubjektív kútfõként tartunk számon, ám élményszerûségük és személyességük alapján – kellõ forráskritika alkalmazásával – fontos dokumentumoknak tekinthetõk. A rájuk való hivatkozás azért is indokolt, mert igen népszerûek, de sokan tévesen úgy gondolják, ezek a történtek egyedüli hiteles leírásai. Ám senki nem ugyanazt éli át ugyanazon események alatt, mindenki másképpen örökíti meg élményeit, tapasztalatait. A személyes érintettség befolyásolja az élmények befogadását és az emlékezést is. Pihurik Judit egyetemi adjunktus (SZTE-BTK Történeti Segédtudományok Tanszék) ezért fontosnak tartja, hogy az olvasó tisztában legyen azzal: az egyéni elbeszélések a közös történet részei, együtt alkotják a “történelmet” – de nem az “egyetlen igaz” verziót tartalmazzák.