Beköszöntő
Kedves Olvasó!
2006 júliusában Magyarországon elsőként Hódmezővásárhelyen jött létre egy olyan kiállítóhely, amely a kommunista diktatúra időszakának helyi történéseit mutatja be. A tudományos és oktatási feladatokat is ellátó intézmény életre hívásával a város 1945 és 1990 közötti történelmének „kibeszélését”, megértését, a fiatalokkal való megismertetését, és az időszak lezárását tűzte ki céljául. „Komoly hiba, hogy az elmúlt tizenhat évben Magyarország nem állt meg egyetlen pillanatra sem, hogy mondjon valamit arról az időszakról, melyet maga mögött hagyott.” – hangsúlyozta az Emlékpont megnyitási ünnepségén a város polgármestere, dr. Lázár János. Közgyűjteményünk ezen az adósságon próbált meg törleszteni az elmúlt években, és büszkén mondhatjuk el, hogy a legkorszerűbb kiállítási technológiákkal és múzeumpedagógiai lehetőségekkel élve immáron tízezrekkel ismertettük meg, hogy mit jelentettek a vidéki Magyarország, egy helyi közösség számára a szocializmus, a diktatúra évtizedei. Fiatal intézményünk előtt nem vezet kitaposott út: magunknak kell megkeresnünk-megtalálnunk a nemes céljainkat legjobban megjelenítő formákat, kidolgoznunk a közönséggel való egymásra találást legjobban segítő megoldásokat. Ennek a törekvésnek a jegyében indítjuk most útjára intézményünk elektronikus formában megjelenő periodikáját az EMLÉKEZTETŐ-t. Kiadványunkkal tájékoztatni szeretnénk az érdeklődőket arról, hogy milyen események történtek-történnek az Emlékpontban, illetve érdekes írásokat, tanulmányokat kínálunk a közelmúlt története iránt érdeklődő olvasóknak. Beszámolunk egyebek mellett az intézményünkben zajló konferenciákról is, így azok, akik szerettek volna eljönni, de valami oknál fogva ez nem sikerült nekik, kárpótolhatják magukat az elhangzottak elolvasásával. Sokaknak, a nyomtatott kiadványokon felnőtt generáció tagjainak talán szokatlan az elektronikus formátum, hiányolják a „kézbevehetőség” élményét. Megértésüket kérjük: intézményünk különösen nagy hangsúlyt fektet arra, hogy elérje, megszólíthassa a fiatalokat, és reményeink szerint a „digitális korosztály” tagjaihoz így könnyebben eljuthatnak az üzeneteink. Bízom abban, hogy az Emlékeztetőt végigolvasva az olvasó hasznos és érdekes ismeretekhez juthat, és kedvvel böngészi majd a későbbiekben is a lapot.Tisztelettel: Blazovich Péter
A projekt a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.
Impresszum
Szerkesztőbizottság: dr. Antal Tamás (Szeged), Blazovich Péter (a szerkesztőbizottság elnöke), Bank Barbara (Budapest), Filep Tibor (Debrecen), Kiss Gábor Ferenc (Szeged), Mészáros Tamás, Szabóné Sass Szilvia
Webszerkesztő: Szender Ákos
Felelős kiadó: dr. Nagy Imre
A szerkesztőség címe: Emlékpont múzeum, 6800 Hódmezővásárhely, Andrássy út 34. emlekpont@emlekpont.hu
ISSN 2063-6245
Kiadványok 2013
Ügynökjelentéstől a légiháborúig
Az Emlékeztető negyedik számában három, eltérő témájú tanulmányt lehet olvasni. Az első egy „klasszikus” ügynök-történet. A „református egyház felderítésére” még 1952-ben beszervezett személy a forradalom leverése után ismét vállalta az ügynök-munkát. Bár „csak” hat évig volt hálózati személy, „munkásságának” köszönhetően több református lelkészt eltávolítottak a szolgálati helyéről. Mivel közismerten rendszerhű, mondhatni elkötelezet kommunista volt, egy idő múlva megszűnt az információs lehetősége. A következő tanulmány egy időszaki kiállítási projekt kritikusnak tekinthető esetén keresztül mutatja be a projektmódszer alkalmazását. A „Megfigyelt művészet” című időszaki kiállítás esetpéldaként való bemutatása mellett szólt, hogy olyan összetett időszaki kiállítás volt, amely létrehozásában a projektmenedzsment eszköztárát tudatosan alkalmazta a kurátor-projektvezető, jelen dolgozat írója.
A harmadik dolgozat a hadtörténetírás területére visz el bennünket. A szerző a második világháború alatti légiháború egy speciális területével, az auschwitzi táborkomplexum egy része (Buna Werke) elleni, 1944. augusztus 20-i támadással foglalkozik, végül pedig kitér arra a sokat vitatott kérdésre is, hogy miért nem kísérelték meg a nyugati szövetségesek lebombázni az Auschwitz-Birkenau-hoz vezető vasúti síneket, vagy a tábor egy részét, hogy ezzel megakadályozzák a magyarországi zsidók oda történő deportálását.
Galyasi Miklós
Az utolsó vásárhelyi polihisztor
Galyasi Miklós 1903-ban született Hódmezővásárhelyen, Reisinger Miklós néven. Szülei pékséget működtettek 1944-ig. Ő műszerész-segédi és sütőmesteri képesítést, valamint jog- és államtudományi diplomát szerzett. Valószínűleg nagybátyja, az ország határain kívül is közismert műgyűjtő és mecénás, Nemes Marcell hatására kezdett már fiatal korában a művészetek iránt érdeklődni. Párizsi tanulmányútjáról hazatérve a hódmezővásárhelyi kulturális-művészeti élet egyik kulcsfigurájává vált. Egyik alapítója a Tornyai Társaságnak, 1946 és 1956 között pedig a helyi múzeum igazgatója volt (mely javaslatára vette föl a Tornyai nevet.) Valóban igazi polihisztor volt, nem csak a képzőművészeti kérdésekhez tudott – érdemben – hozzá szólni, hanem értett a technikához, a biológiához, kiváló fotós is volt – a sort hosszan lehetne sorolni. Az ötvenes években, a Rákosi-diktatúra kellős közepén a múzeuma egy valóságos szellemi oázis volt – Bibó Istvánnal szólva a szabadság egy kis köre. Az 1958-as koncepciós perében ezt is bűnéül hozták fel ellene.
Mivel úgynevezett ’56-os, „ellenforradalmár” múltú személy volt, évtizedekig nem lehetett még a nevét sem leírni. (Amikor elhunyt, az általa tíz évig vezetett múzeum akkori vezetése még a gyászlobogót sem merte kitenni…) Az utóbbi húsz évben több cikkben foglalkoztak az életével, életművével, sajnos az írások nagyon sok pontatlan adatot tartalmaznak. A Vincze Gábor által közölt tanulmány első alkalommal foglalkozik az 1958-as perével, közölve a legfontosabb ezzel kapcsolatos iratokat is. Mészáros Tamás a szabadulása utáni állambiztonsági megfigyelésével kapcsolatban mutat be néhány ügynökjelentést. Közlünk néhány személyes visszaemlékezést is Galyasi Miklóssal kapcsolatban, végül pedig a Béres Dezső által összeállított, eddigi legteljesebb életmű-bibliográfiát tesszük közzé.
Kolhozok, kollektivizálás
A vidéki Magyarország az ötvenes években
2012. december 6-án az Emlékpont szakmai konferenciát rendezett, melynek témája az 1948-ban elkezdődött erőszakos kollektivizálás nyomán létrehozott „kolhozok”, szovjet típusú termelőszövetkezetek működésének a bemutatása volt. Az Emlékeztető első három tanulmánya az ezen a konferencián elhangzott előadások írásos változatát tartalmazza, ezenkívül pedig Oláh András Pál történésznek az Emlékpont 2013. április 16-i konferenciáján elhangzott előadásának kibővített szövege olvasható.
A „Kolhozok, kollektivizálás – a vidéki Magyarország az ’50-es években” című szakmai konferencián Ö. Kovács József történész, Földvári László helytörténész, Varsányi Attila levéltáros-történész, valamint Mészáros Tamás és Vincze Gábor, az Emlékpont történészei tartottak előadást. Szóba került a vidék terrorizálása, (a „kulákosítás” és a „kolhozosítás”) és a társadalom traumatizálása, valamint a kollektív emlékezet mesterséges elfojtása. Az egyik előadó (Varsányi Attila) a hódmezővásárhelyi téeszek „családfáján” keresztül mutatta be, a helyi téesz-szervezés, majd a téeszek átszervezésének intenzitását. Ugyancsak tanulságos volt az is, hogy az ’50-es évek első felében mekkora szakadék volt a központilag kidolgozott tervelőirányzat, és a tervteljesítés között. Vincze Gábor Csongrád megye „kolhozosításának” folyamatát mutatta be, kihangsúlyozva, hogy a megye nagyvárosait és járásait eltérő időben sikerült „kollektivizálni”. A teljes kollektivizálás pedig egyebek mellett súlyos következményekkel járt a történelmi egyházakra is. Végül az állambiztonság szerepéről is szó volt, ugyanis az 1956 utáni „harmadik kolhozosítási hullám” idején élénken figyeltek a „téeszellenes megnyilvánulásokra”. A vásárhelyi „Csaba” fedőnevű ügynök egyebek mellett erről is jelentett.