ArchívumHírekHírek 2016

Megőrzött emlékek – Konferencia a magyarországi zsidóság történetéről az Emlékpontban

Megõrzött emlékek – Konferencia a magyarországi zsidóság történetérõl az Emlékpontban A holokauszt magyarországi áldozatainak szombati emléknapjához közeledve Hagyomány, közösség, sors. Fejezetek a magyarországi zsidóság történetébõl címmel rendezett konferenciát pénteken az Emlékpont. Mint azt köszöntõjében Miklós Péter intézményvezetõ kifejtette, a közgyûjtemény fontosnak tartotta, hogy ne csak a holokausztról és a zsidóság kollektív tragédiájáról essen szó, hanem arról is, hogy bár a zsidó közösségek nyelvileg, kulturálisan és vallás szempontjából is különböztek a többségi közösségtõl, mégis integráns és koherens részét képezték a magyar társadalomnak. Erdélyi Miklós A tanácskozás elõadóit és vendégeit Erdélyi Miklós, a Hódmezõvásárhelyi Zsidó Hitközség elnöke köszöntötte, aki azt is hangsúlyozta, hogy a vidéki zsidóság nélkül nem létezik magyar zsidóság és köszönetet mondva a konferencia megszervezéséért kijelentette, hogy örömmel venné a hitközség további hasonló rendezvények megtartását. Verebélyi Kincsõ A konferencia levezetõ elnöki feladatait ellátó Verebélyi Kincsõ professzor asszony kijelentette: saját szakterületének, a néprajznak a kutatói nem tárták fel megfelelõen a vidéki zsidóság életét, bár még – szinte túl a huszonnegyedik órán – van még lehetõség arra, hogy a mai fiatalok megismerhessék ezt az etnográfiailag is fontos területet. Urbancsok Zsolt Urbancsok Zsolt, a makói levéltár vezetõje elõadásában a hagymaváros zsidóságának történetét kutató munkájába engedett bepillantást, bemutatva, hogyan váltak szerves részeivé a helyi közösségnek a 18. században betelepült zsidó családok. Mint elmondta, váratlan eredmény volt számára, amikor kiderítette, hogy a levéltári iratok tanúsága szerint több esetben hiteleztek jómódú keresztény személyek zsidó polgártársaiknak, mint fordítva, azonban hozzátette, hogy a zsidó kereskedõk gyakorta biztosítottak hitelt a vásárlóiknak. Nagy István A kiskunfélegyházi történelemtanár, Nagy István a kecskeméti zsidóság történetét mutatta be elõadásában. Mint elmondta, a zsidóság beilleszkedését jelentette, hogy sok család magyarosította nevét, azonban az 1882-es tiszaeszlári vérvádper kapcsán feltört politikai antiszemitizmus ártalmára volt az együttélésnek. Czingel Szilvia Czingel Szilvia, a Centropa Alapítvány munkatársa egy 2006-ban, Hódmezõvásárhelyen rögzített interjú alapján mutatta be a Szegeden élt Glück Lipót családja életét. Glück Ilona Vásárhelyen mondta el, hogyan telepedett le családja Szegeden és elmesélte, hogy a kereskedõ Glück Lipót késõbb a házukban krémsajtot gyártó üzemet is létrehozott. A sajátmárkás terméket gyermekeinek fotójával a szegedi mozielõadások elõtt vetített reklámfotóval népszerûsítette a -ma leginkább így mondanánk – vállalkozó, akinek felesége a szegedi belvárosi házuk udvarán libát nevelt, hogy biztosan kóser húshoz juthasson a család. Miklós Péter A zsidóság helyzete a magyar társadalomban 1848/49-ben megváltozott, hiszen addig türelmi adót fizettek a helyi közösségek a földesúrnak, amelyet egy rendelet eltörölt – ismertette elõadásában Miklós Péter. Az Emlékpont intézményvezetõje kifejtette: mivel a törvények a zsidóság számára korlátozták a földtulajdon- és ingatlanszerzést, ezért a családok gyermekeiknek olyan hivatást igyekeztek biztosítani, amellyel – ha erre szükség volt – a kontinens bármely részén megtalálták számításukat. Így a kutatások szerint a zsidóság lélekszámát meghaladó arányban képviseltette magát a mérnökök, orvosok és jogászok között. Mint hozzátette, emiatt is alakulhatott ki a számukra jó lehetõséget biztosító széles, nemzetközi kapcsolatrendszer, valamint a vegyes házasságokat tiltó szabályok miatt tapasztalható a köreikben az endogámia, azaz az adott közösségen belüli házasodás. Glässer Norbert Glässer Norbert, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa a két világháború közötti budapesti ortodox zsidó sajtót elemezve kifejtette: az egyre erõsödõ antiszemitizmusról voltak, akik azt gondolták, hogy az az elkövetett bûnök miatt járó büntetés, míg mások a messiás eljövetelének elõjeleként értékelték, míg a fajelmélet állításait igyekeztek az újságok oldalán keresztül tudományos módszerekkel cáfolni. A konferenciát záró elõadásában Bányai Viktória, az MTA tudományos fõmunkatársa a zsidó iskolák 1945 és 1948 közötti mûködését elemezve rámutatott: a háború és a holokauszt, továbbá a kivándorlás miatt jelentõsen lecsökkent a gyerekek és a tanárok létszáma is a zsidó iskolákban. A hódmezõvásárhelyi volt az egyike az ország tizenöt településének, ahol a háborút követõen újra indult az oktatás. A negyvenegy gyermeket a deportálásból szerencsésen hazatért Gruber László és Havas Hajnal tanította 1948 nyaráig, amikor az állam valamennyi felekezeti iskolát államosított.