A vásárhelyiek nagy része jelen volt Kossuth 1848. október 3-án a város főterén megtartott toborzóbeszédén, ahol közadakozásból 1903-ban szobrot emeltek az államférfi tiszteletére. Erről Dr. Miklós Péter, a Tornyai János Múzeum igazgatója, az Emlékpont intézményvezetője nyilatkozott a Délmagyarország 2020. március 14-i számában.
Rajongott Kossuthért Hódmezővásárhely
A vásárhelyi parasztság, amely az áprilisi törvények eredményeképpen egzisztenciához jutott, nem felejtette el Kossuth Lajost. 1903-ban szobrot avattak ott, ahol elmondta 1848-as toborzóbeszédét.
1848. március 23-án érkezett meg Kovács Mihály főbíróhoz az ország életében, kormányzásában bekövetkezett változásokról tudósító alispáni átirat – tudtuk meg Marjanucz László történésztől, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának nyugalmazott docensétől. Hivatalosan Vásárhely csak ekkor értesült a pesti és pozsonyi történésekről, azokat nyilvános fórumon március 26-án a Vásártéren ismertette Török Bálint másodalispán. Vásárhely önálló választókerület lett, így az országgyűlésbe saját képviselőt küldhetett. Vásárhely a saját kerületében egy jelöltet állított: Török Bálint földbirtokost, másodalispánt, akit közfelkiáltással fogadtak el.
A VIDÉKI TÁRSADALOM GERINCÉT ADTÁK
Megtartották a városi tisztújítást is, mesélte a helyi forradalmi eseményekről Miklós Péter történész, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum igazgatója: Szabó Mihályt választották a város polgármesterévé, Szentmihályiné Szabó Mária erdélyi írónő ősét, aki aztán később a város történetének ezen időszakáról regényt is írt. Fontos azonban arról is beszélni, milyen nagy hatást tett Kossuth Lajos személye a hódmezővásárhelyiekre. A felszabadított jobbágyok jelentős része 1848-ban az áprilisi törvények eredményeképpen Hódmezővásárhely mezőváros területén is 5-15 holdas gazdává vált, s onnantól önálló egzisztenciával rendelkezett. Ez a gazdaréteg adta egészen 1948-ig, a kényszerkollektivizálás kezdetéig, a kommunista diktatúra kiépüléséig a vidéki, így a vásárhelyi társadalom gerincét is. Az áprilisi törvények tették lehetővé a gazdák számára a szabad tevékenységet, vállalkozást, és ezt ők nem felejtették el.
SEREGLETTEK A TOBORZÓ-BESZÉDRE
Kossuth szuggesztív egyéniség volt, jó kiállású, külsejű, hangú ember – jellemezte a Tornyai-múzeum igazgatója az államférfit. 1848 őszén körbejárta az alföldi városokat Ceglédtől Szegedig, és elmondta toborzóbeszédeit a leendő magyar honvédség felállításáért. Október 3-án megérkezett Hódmezővásárhelyre is, nagy hatású beszédet mondott a mai Kossuth téren. A lakosság nagy része jelen volt, s 2600 gyalogos és lovas katonát állított ki Vásárhely és környéke 1849 tavaszán. Marjanucz László mutatott rá: Kossuth Lajos ezen a napon és itt állította ki Rózsa Sándor amnesztialevelét.
EMIGRÁCIÓBAN LETT KÉPVISELŐ
Az is mutatja, milyen erős volt itt Kossuth, mint a nemzeti függetlenségi harc szimbóluma, hogy nagyon sok függetlenségi párt- és olvasókör szerveződött a városban és a tanyavilágban, és hagyományosan függetlenségi párti képviselőket választott a város a dualizmus korában. 1872-ben az általános választásokon Kossuthot, bár nem merült fel, hogy az emigrációból hazatér. Amikor megfosztották állampolgárságától, Hódmezővásárhely díszpolgárává tette, az 1890-es évek közepén pedig elhatározták, szobrot állítanak Kossuthnak azon a helyen, ahol toborzóbeszédét mondta. Kallós Ede három méter magas alkotása a város és a vásárhelyi polgárság közadományából készült el, 1903. március 22-én avatták fel. Plohn József hódmezővásárhelyi fényképész, aki több mint százötven 1848-as honvédről készített portrét, az eseményt is megörökítette: mintegy húszezer fős tömeg gyűlt össze, mint annak idején, Kossuth toborzóbeszédén. Jelen volt fia, Kossuth Ferenc, a függetlenségi párt akkori vezetője, valamint Szeged, Mindszent, Szentes küldöttsége is.