Dzsingisz kán nyomában
– Mongóliában ma is különös tisztelettel viseltetnek A mongolok titkos története című könyv iránt, amelynek egy példánya arany betűkkel, arany keretbe foglalva az ázsiai állam köztársasági elnöki rezidenciájának kiemelt helyen látható – mondta el a csütörtök este a hódmezővásárhelyi Emlékpontban bemutatott könyvről annak fordítója, Obrusánszky Borbála történész, keletkutató. A tizenharmadik században íródott mű középkori mongol nyelven, de kínai írásjelekkel lejegyezve maradt ránk a kínai császár levéltárában, s nagy uralkodójuk és hadvezérük, Dzsingisz kán történetét és a mongol birodalom megszületését rögzítette az utókor számára.
A kötetet a hatvanas évek elején ugyan lefordították magyarra, kevesekhez jutott el. Ezért is vállalkozott nemrégiben Obrusánszky Borbála a mű újrafordítására, s a kötet számos színes, tizenharmadik századi öltözetet és használati tárgyat is felvonultató illusztrációjával és mai nyelvezetével még több olvasóhoz – és a fordító szándéka szerint sok fiatalhoz – juthat el.
A könyvből megismerhető Dzsingisz kán származása, amelynek történetét övező legendák sok eleme mutat párhuzamosságot a magyar őstörténettel. A kötet bemutatja az utat, amely során az apját elvesztő fiatalember barátságok, szövetségek és vérszerződések útján hogyan építette ki birodalmát, amelynek tanulsága, hogy azok érvényesülhetnek, akik szorgalmasak. Az uralkodót hétköznapi emberként ábrázolta az ismeretlen szerző – a „mongol Anonymus” -, aki a környezetét is bemutatta, s kiderül a műből, hogy maga a kán is küzdött kétségekkel és egyes döntéseit anyja és felesége is befolyásolta.
Dzsingisz kán uralmát öt gyermeke közül a harmadikként született Ögödejnek adta át, akit jó szervezőkészsége miatt tartott a legalkalmasabbnak a birodalom irányítására. Dzsingisz kán egy háborús sérülés és az elégtelen higiéniai viszonyok miatt vesztette életét, s az egyik legenda szerint testét hármas koporsóban egy folyóban helyezték nyugalomra – mutatott rá a hun őstörténettel párhuzamos motívumra Obrusánszky Borbála. A magyar történelemben Emese álmaként ismert fordulat is felbukkan a mongol történetben, amelyben Dzsingisz kán leendő apósa megálmodja, hogy az uralkodó fogja megkérni leánya kezét.
A könyvben feltűnnek a magyarok – a kaukázusi és a Kárpát-medencei magyarok – is, utóbbiakat „kerel” néven említi a könyv. A magyarok szerencséje, hogy a tatárjárás idején Batu kánt követve egy még nagyobb csapat indult Európa leigázására, azonban a csapatok vezetői között vita ütötte fel a fejét, s az útban lévő sereg egy részét hazarendelték.
