Eltaposott karrier, megbélyegzés és szégyen
Péntek délután nyílt meg a hódmezővásárhelyi Emlékpontban a történész-házaspár, Margittai Gábor és Major Anita Emberi sorsok Szibériától Szardíniáig. Hadifogoly magyarok a nagy háborúban című nemzetközi multimédiás kiállítása, s a vernisszázson Kakas Béla, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke bemutatta a megyei grémium által a centenárium alkalmából megjelentetett, Dr. Miklós Péter „Szörnyű dicsőségünk”. Az első világháború Csongrád megyei hőseinek emlékezete című kötetét.
Kakas Béla emlékeztetett: az első világháborúban Csongrád és Csanád vármegye szenvedte el arányaiban legnagyobb veszteségeket az országban, s kötelességünk megőrizni a 1914 és 1918 között több mint tízezer Csongrád megyei elesett katona emlékét. A megyei közgyűlés elnöke kiemelte: a kötet szerzője a száz évvel ezelőtti események megidézése mellett számba vette Csongrád megye településeinek hőseinek és a hősök emlékére emelt emlékműveket is.
Az Emlékpont új, egy hónapig látható kiállítását megnyitva Miklós Péter, a közgyűjtemény intézményvezetője, a Tornyai János Múzeum igazgatója hangsúlyozta: az Emlékpont mindig is feladatának tekintette emlékezni a város hőseire, a legnagyobb veszteséget elszenvedett közösségekre, ezért az intézmény bekapcsolódott a város első világháborús emlékbizottságának munkájába is. A hősök napjára kiállítással, konferenciával, könyvkiadással emlékezett, tavaly az Emlékpont a Harctér és fogolytábor című, vásárhelyi bakanaplókat publikáló kötetét jelentette meg, s idén tavasszal Nagy Gyöngyi, az Emlékpont történészének kurátorsága mellett a nagy háború izraelita hőseinek sorsát bemutató tárlatát rendezte meg.
Az első világháború lezártának centenáriumához közelítve a hadifogolysorsokat mutatja be a Szibériától Szardíniáig az Emlékpont új kiállítása, amelynek tablóinak tanúsága szerint magyar hadifoglyokat még Latin-Amerikába is sodort a sors. A marxista történetírás a nagy háborút tömegháborúként definiálja, ahol az emberekre a nagyhatalmak stratégái csak anyagként tekintettek. Margittai Gábor és Major Anita kiállításában azonban személyes példákon, élettörténeteken és sorsokon keresztül válik a háború a tablókon, képeken, dokumentumokon keresztül kézzel foghatóvá, elképzelhetővé és száz év távlatából is átélhetővé és megélhetővé is. És a tárlat közelebb hozza hozzánk azt az áldozatot, amelyet eleink sokszor a mai magyar államhatártól sok száz kilométerre voltak kénytelenek vállalni és elszenvedni.
A hadifogság az Emlékpont kutatási területéhez tartozó személyeket is érintett, Rákosi Mátyás, vagy Nagy Imre a fogolytáborban nemcsak a túlélést szerezték meg, de a megismerkedhettek a marxizmussal és a bosevizmussal, amelyet elhozhattak Magyarországra és 1945 után diktatúrát építhettek belőle. A kiállításban bemutatott emberi sorok igazolják, hogy az ember végtelen sokáig képes tűrni, áldozatot vállalni, hogy megvédje szeretteit, hazáját, a saját maga választotta értékrendjét, hogy azt továbbadhassa.
A Major Anita és Margittai Gábor munkája során a határon túli magyar kisebbség, a „külső magyarok” sorsát vizsgálja, azonban nemcsak a ma élőkét, hanem a „halottak szórványát” is kutatja. Kétszemélyes kutató-expedícióik során a Kárpát-medence mellett egzotikus vidékeken is nyomoznak elfeledett, vagy elhallgatott történetek után, hogy eredményeiket könyvek, filmek és vándorkiállítások formájában adják közre.
A hadifoglyok sorsának kutatása során az alkotók azzal szembesültek, hogy a fogságból hazatérőkre szétszakított, nyomorgó család, megszállt otthon, eltaposott karrier, megbélyegzés, szégyen és hallgatás várt. Az a haza már nem volt többé, amelyért ölt és vérét is adta volna egy ember, legyen az földműves, képzőművész, hivatalnok, vagy egyetemi tanár. A kiállítás a rendes kerékvágásukból kibillentett emberi sorsokat mutat be, a fogságba eséstől a táborok mindennapi életén át a hadifogolyművészetig, a szenvedésektől a lelki vigaszon át az emlékezeti kultúráig. Ki kell mondanunk több mint száz év után – Gyóni Géza sorait parafrazálva – hogy a hadifogoly nem csak szürke rab, hanem hős halott – fogalmazott a társkurátor.
