A Délmagyarország 2019. október 29-i számában, az 56-os forradalomról megjelent összeállításban a vásárhelyi, szentesi és csongrádi eseményeket Nagy Gyöngyi, a hódmezővásárhelyi Emlékpont történésze ismertette.
Az 1956-os forradalom szikrája Szegeden lobbant fel október 16-án, ám a megye többi városán is hamar végigsöpörtek a forradalmi gondolatok. Hódmezővásárhelyen, az országban elsőként középiskolás diákparlament alakult, Csongrádon Tiszába dobták a szovjet partizánlány szobrát. Szentesen lovas nemzetőrség alakult.
A lakosság mindenütt fontosnak tartotta, hogy a vörös csillagokat, valamint a Rákosi-címereket eltávolítsák azokról az intézményekről ahol ezt kötelező volt kitenni. Mindhárom városban egyformán részt vett a diákság, a Nemzetőrség mindhárom városban megalakult, a katonaság mindenhol a forradalom mellé állt. Csongrádon, Szentesen és Hódmezővásárhelyen is szerepet kapott a Kossuth-szobor. minden tüntetés, felvonulás a Kossuth-szobomál kezdődött.
A Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének október 16-i szegedi megalakulásán két vásárhelyi gimnazista, Csorna Lajos és Zrínyi Győző is jelen voltak. Ők hozták az első híreket Hódmezővásárhelyre, amelynek hatására október 19-én összehívták a diákparlamentet a Bethlen Gábor Általános Gimnáziumba. – Az országban elsőként ülésezett középiskolás diákparlament, ezen körülbelül 300 vásárhelyi gimnazista vett részt, akik többek között felemelték a hangjukat az orosz nyelv tanulása ellen. Kifogásolták a kollégiumok állapotát, a sajtószabadság korlátozását és a kötelező ideológiafoglalkozásokat – magyarázta Nagy Gyöngyi, a hódmezővásárhelyi Emlékpont történésze.
A TŰZOLTÓSÁG SEGÍTETT A SZOBORDÖNTÉSBEN
Két iskola diákjai vettek részt az eseményekben: a Bethlen Gábor Általános Gimnázium és a Leánygimnázium tanulói, akik a forradalmi eseményekről október 23-án este a rádióból értesültek. A Cseresnyés Kollégiumban lakó tanulók 24-én reggel bementek a gimnáziumba, és leverték a Rákosi-címereket. A leánygimnázium tanulói másnap, a saját pénzükön vettek koszorút, amit a Kossuth-szoborhoz vittek. Ennek kapcsán felmerült a Bethlen gimnazistáiban, hogy ők is szeretnének koszorúzni, erről meggyőzték Gyáni Imre igazgatót. – Ezen a napon, 26-án indult az első felvonulás a városban: a Völgy utcából a több ezres tömeg a felszabadulási emlékműhöz vonult, amit a vásárhelyiek Iván-szobornak hívtak. A szovjet katonát ábrázoló emlékművet ledöntötték, majd egy teherautó után kötve a Sztálin utcán keresztül – ma Andrássy út – egészen a mai Emlékpontig, majd innen a laktanyáig vitték el – idézte fel a történész.
Október 27-én nagygyűlést tartottak a Hal téren: Gyáni Imre igazgató 15 pontos követelést olvasott fel, Török István városi pártbizottsági elnök ezt tudomásul vette, és ígéretet tett arra, hogy pár utcanevet megváltoztatnak. – Ez a gyűlés azért volt fontos, mert a titkosszolgálat jelentéseket, fényképeket készített ezekről az eseményről, amelyek megvannak az Emlékpontban. A fotókon látszik, hogy több ezres tömeg lehetett itt – emelte ki Nagy Gyöngyi. Október 28-án Moldvay Győző szerkesztésében megjelent a Vásárhelyi Nemzeti Újság, amely a forradalom lapja lett a városban. A Hódmezővásárhelyi Forradalmi Nemzeti Bizottság október 29-én jött létre, elnöke a Bethlen igazgatója, Gyáni Imre lett. Ugyanekkor döntöttek a Nemzetőrség megszervezéséről is. Több visszaemlékező elmesélte, számukra óriási dolog volt, hogy nemzetőrök lehettek. November 5-én kinyilvánították Vásárhely semlegességét, másnap a szovjet alakulatok megszállják a laktanyát, 7-én pedig az egész várost.
– Vásárhelyen az utolsó tüntetést december 10-re hívták össze, a gyülekezés a Kálvin téren volt, ahol a gyülekezők között verekedés tört ki, tévesen egy mérleggyári munkást, Gácsi Lászlót hibáztattak, akit dulakodás közben hasba lőttek személyes ellentétek miatt. Ő az egyetlen halálos áldozata a vásárhelyi eseményeknek. Ekkor sortűz is volt: eldördült egy riasztólövés, ami sortűznek minősíthető – részletezte a forradalom vásárhelyi eseményeit az Emlékpont munkatársa.
EZREK SZENTESEN IS
A szentesi diákság már 1956 kora őszén elkezdett szervezkedni, október 22-én diákparlamentet tartottak, ahol ugyanazokat a követeléseket fogalmazták meg, mint máshol. A tényleges események október 25-én kezdődtek el, amikor több ezres tömeg vonult ki az utcára, hogy összeszedjék a vörös csillagokat és ledöntsék a szovjet emlékművet. Itt sem ment ez könnyen, végül Török László, a járási pártbizottság titkára adott utasítást a szobor ledöntésére. Október 27-én megalakult a Szentesi Forradalmi Nemzeti Bizottság, amelynek elnöke Hering Béla fiatal tanár lett. Egy nappal később itt is megszervezték a Nemzetőrséget. Különlegesség, hogy létezett Szentesen egy lovas nemzetőrség is. – Az lett volna a feladatuk, hogy felvegyék az ellenállást a szovjetekkel, ám belátták, hogy alulmaradnának a túlerővel szemben. Itt halálos áldozatról nem tudunk, a megtorlás a nemzetőröket és a forradalmi bizottság tagjait érintette: börtönbüntetést kaptak és internálták őket – tudatta a történész.
Csongrádon október 26-án kezdődtek a forradalmi események: az ifjúság a Kossuth-szoborhoz vonult, ott elénekelték a Himnuszt és a Nemzeti dalt. Majd a közelben lévő Zója-szobomál lévő koszorúkat áttették a Kossuth-szoborhoz. – Zója egy szovjet partizánlány volt, akinek már több éve itt állt a szobra, ennek a nyakára a csongrádiak kötelet kötöttek, és a szobrot a Tiszába dobták. Ezután a városi pártbizottság székházába vonult a tömeg, ahol leverték a vörös csillagot, majd behatoltak az épületbe és elégették a papírokat. Még aznap este megkeresték a felvonulók és megverték az adóhivatal vezetőjét – fogalmazott Nagy Gyöngyi Megtudtuk tőle, hogy október 27-én itt is történt tragédia. Gyurkó Lajos vezérőrnagy a Kecskeméten állomásozó harmadik magyar hadtest parancsnoka volt, aki arról híresült el, hogy vadászrepülőgépekkel intézett sortüzet a magyar városok lakossága ellen. – Kiadta a parancsot, hogy a csongrádi felvonulókra lőjenek rá, Istenes Elemér pilóta azonban megtagadta ezt, viszont tömegoszlatás gyanánt egy manőverbe kezdett, ám műszaki hiba miatt a repülő lezuhant, és a pilóta szörnyethalt – magyarázta. Még egy halálos áldozat volt Csongrádon: november 4-én a hetvenes éveiben járó Gresko-vics József, egykori nagygazda -tisztázatlan körülmények között – haslövést kapott.
VÁSÁRHELYI MEGTORLÁSOK
A három város tekintetében Hódmezővásárhelyen volt a legnagyobb mértékű a megtorlás: ez a diákokat, tanárokat, nemzetőröket, munkásokat érintette. A diákokat nem engedték egyetemre, nem tanulhattak tovább, a tanárok csak vidéken kaptak állást, öt pedagógust le is tartóztattak, többhetes rendőrségi őrizetben is voltak. A legsúlyosabb ítéletet Gyáni Imre kapta, aki a hat évből végül hármat töltött le.
HAJÓ EDINA
