Szegeden, a Csongrád Megyei Kormányhivatalban hétfőn nyílt meg a Bibó István élete és munkássága című tablókiállítás. A megnyitón Miklós Péter történész, a hódmezővásárhelyi Emlékpont intézményvezetője hangsúlyozta: a nemzetben gondolkodó, szociálisan érzékeny és egyben liberális jogtudós és államminiszter munkásságát a rendszerváltás környékén több politikai oldal is igyekezett kisajátítani. A megnyitót követően a történész Tegzesné Bibó Borbálával, Bibó István lányával beszélgetett a legendás jogtudós személyes vonásairól is.
A résztvevőket köszöntve Juhász Tünde kormánymegbízott, a kormányhivatal Pro Domo előadássorozatának részeként megszervezett beszélgetésen hangsúlyozta, hogy Bibó Istvánt a magyar közigazgatás, a jogelmélet és filozófia egyaránt fontos szereplőként tartja számon.
A kiállítás a szegedi Klebelsberg-telepen egy civil szervezet székházában került bemutatásra, majd a szegedi egyetem könyvtárában volt látható, tavasz végén pedig Hódmezővásárhelyen, az Emlékpontban ismerkedhettek meg vele a látogatók, míg most a kormányhivatalban tekinthető meg a leányfalui Faluház és Ravasz László Könyvtár munkatársai által létrehozott anyag. A kiállítás emberközeli módon mutatja Bibót nemcsak mint jogtudóst, az 1956-os események tevékeny szereplőjét, hanem a családi hagyatékból származó fotók segítségével mint apa, mint családtag is megjelenik a látogatók előtt.
A kiállítás kurátora, Tegzesné Bibó Borbála és Miklós Péter történész beszélgetése során Bibó István, mint parasztpári politikus, professzor, az 1946-os béke előkészítésének egyik szakmai munkatársa, az ötvenhatos forradalom államminisztere, majd azt követően életfogytiglanira ítélt „politikai bűnöző” tevékenységéről éppúgy szó esett, mint arról, hogy lánya, Borbála hogyan is élte meg az 1956-os eseményeket.
– Nem értettem, miért is sírt édesanyám 1956-ban, amikor a rádióban a kormány névsorának ismertetésénél hallotta édesapám nevét, amiről én azt gondoltam, hogy fontos dolog lehet – mesélte a korszakot kislányként megélő Bibó Borbála, azt is felidézte, mennyire várták édesapját, aki az életfogytig szóló börtönbüntetéséről az 1963-as amnesztia alkalmával szabadult. Csak későn ért haza – emlékezett Borbála, aki a késés okát is megmagyarázta: édesanyjának rózsacsokrot, a gyerekeknek pedig csokoládét vásárolt a hazatérő családfő.
A szabadulást követően a haláláig megfigyelték Bibó Istvánt, a lakásukkal szemközti iskola felső szintjét lezárták, innen figyelték a családot, s Borbála a családot hónapokon át kísérő civilruhás rendőrről szólva meg is kérdezte szüleit: miért nem köszönünk már neki?
Egyszer házukba „telefonszerelők” érkeztek és azonnal a padlást keresték. A „mesterek” távozása után látták, hogy azok lehallgató készüléket telepítettek a lakás födémjébe: onnantól a fontos dolgokról csak ordító rádió mellett, suttogva beszélt a család.
Bibó Borbálát később megkereste egyik ismerőse: szeretné-e tudni, ki jelentett róluk. Rövid hezitálás után a megismerés mellett döntött a kérdezett, s megtudhatta: a család barátjának tartott jó ismerősük látta el róluk információval a hatóságokat. Bibó Borbála hozzátette: nem tudhatja, mivel vették rá a férfit a hatóságok, hogy besúgó legyen.
Bibó családjának fontos tagja volt apósa, a kommunista diktatúra által félreállított Ravasz László református püspök, akivel komoly beszélgetéseket folytatott Bibó – emlékezett vissza lánya, aki testvéreivel hosszasan hallgatta, amint a két nagy műveltségű férfi arról elmélkedik, hogyan is alakulhatott volna Európa sorsa, ha Luther Márton katolikus marad, és később szentté avatják.
Bibó úgy volt liberális szocializációjú, szabadelvű gondolkodó, hogy közben a protestáns etikai háttér ugyanúgy hozzátartozott mentalitásához, mint a nemzetben való gondolkodás – értékelte Bibó eszmeiségének sokoldalúságát Miklós Péter, aki hangsúlyozta a gondolkodó szociális érzékenységét is. Így a magát baloldalinak, ugyanakkor kereszténynek valló Bibó magát a magyar és a közép-európai sorskérdések iránt elkötelezett embernek tartotta, s mindez jól megfért egymás mellett. Mivel azonban nem kötődött politikai erőkhöz, nem nevezhetjük szocialistának, keresztény nemzetinek, sem liberálisnak, ezért ezeken fölülemelkedve tudta mindezt szemlélni és egyúttal mindegyikből a jót átvéve munkáiban tovább adni.
– Bibó írásai 1990 előtt csak csonkítva, a rendszerváltás után viszont cenzúrától mentesen jelenhettek meg – tette hozzá Miklós Péter, aki azért tartja ma is olvasásra érdemesnek Bibó István írásait, mert a bennük megfogalmazottak évtizedek elteltével ma is igazak.
