Dalok, szövegek és a szabadság érzete
Kovács Imre Attila irodalmár, a hódmezővásárhelyi Emlékpont munkatársa két kötetét mutatta be csütörtök este a közgyűjtemény a Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezett programsorozatának harmadik előadásán. A szerző az ötvenes évek elején a Dél-Alföldön működött Fehér Gárda Mozgalom egyik tagjának életét mutatja be az Emlékpont Könyvek sorozat tizedik köteteként megjelent, Így van ez. Fejezetek Juhász Nagy Vilmos viszontagságos életéből című kötetében, míg a Dalok szájharmonikára című könyvben a szerző a Juhász Nagy Vilmos által a börtönben, 1953 és 1956 között lejegyzett dalszövegeit rendezte sajtó alá.
– A kiadvány hitelesen és szakmailag megalapozottan mutatja be a Fehér Gárda Mozgalomtörténetét – hangsúlyozta a bemutatón a szerzővel beszélgetve Miklós Péter, a Tornyai János Múzeum igazgatója, az Emlékpont intézményvezetője, hangsúlyozva, hogy a Kovács Imre Attila munkája során a családi dokumentumokra, a korszakról megjelent publikációkra és az állambiztonsági feljegyzésekre egyaránt támaszkodott.
Juhász Nagy Vilmos tanult, gazdaképzőt is végzett, ígéretes életpálya előtt álló fiatalemberként nemcsak az olvasókör vezetésében vállalt szerepet, de színjátszócsoportot is irányított, s ötletadója volt a vásárhelyi írótalálkozónak is. A Fehér Gárda Mozgalomban a környék fiataljai – bízván abban, hogy a rákosista vezetés tevékenysége során kialakult tarthatatlan állapotok miatt az amerikai csapatok felszabadítják Magyarországot – arra készültek, hogy segítsék a majdani felszabadítókat és részt vegyenek az új berendezkedésben. Szervezkedésüket leleplezték, két vezetőjüket kivégezték, s a mozgalom tagjaira súlyos börtönéveket szabott ki a bíróság.
Juhász Nagy Vilmost tizenöt évre ítélték, s a büntetéséből egy évtizedet az ország több fegyintézetében töltött. A várpalotai börtönévek során az elítélteket bányában dolgoztatták, ahol egy robbanás során bal lábfeje súlyosan roncsolódott, amelynek fájdalma további életén át elkísérte. Szabadulását követően a kádári rendszer gyanakvással fordult felé, s egészen 1982-ig megfigyelés alatt tartották, s csak éjjeliőri munkát kaphatott.
A börtönévek alatt, mintegy lázadásként, s hogy a hatalom ne érje el célját, a fogvatartott személyiségének megtörését, a rendelkezésére álló egészségügyi papírokra ceruzával népszerű szövegeket, népdalok, műdalok és kuplék szövegeit jegyezte le, kis „könyvtárat” alakítva ki biztosított magának bizonyos fokú szabadságot. Ezeket a feljegyzéseket juttatta el az Emlékpontnak Juhász Nagy Vilmos lánya, Katalin, s így születhetett meg a Dalok szájharmonikára című kötet.
Kovács Imre Attila Így van ez című kötetének megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta, a könyv ingyenesen letölthető az Emlékpont honlapjáról ITT.
