ArchívumHírekHírek 2013

Sárréti Sasok története

Akik szembeszegültek a kommunista terrorralA Sárréti Sasok története az Emlékpontban Rongyos gárda, Kard és Kereszt Mozgalom, Magyar Harcosok Bajtársi Közössége, Magyar Ellenállási Mozgalom Békéssámsonon, valamint a Fehér Gárda a vásárhelyi tanyavilágban néhány a kommunista diktatúrával szembeni ellenállási csoportok közül. Õze Sándorné és Õze Sándor Sárréti Sasok címû könyvében Békés megye keleti szegletének a vörös terrorral szemben ébredõ összefogását vázolja fel. A szerzõk február 21-én, csütörtökön 17 órakor az Emlékpontban mutatják be az 1948-1953 közötti nemzeti ellenállási mozgalomról született munkájukat. A székkutasi tanárnõ és történész fia a kétezres évek elején már feldolgozta szûkebb környezetük, a vásárhelyi Puszta lakóinak hõsies szembeszegülését a Rákosi diktatúra terrorjával. A Dél-Alföldi Parasztballada címû könyvükben a Fehér Gárda mozgalmat mutatták be. A tavaly megjelent Sárréti Sasok történetére az állambiztonsági levéltárban bukkant rá dr. Õze Sándor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történettudományi Intézetének habilitált docense. A Sárrét volt az elsõ az ország életében, amely a második világháború végén megtapasztalta a szovjet megszállást. Békés megye ezen részén jelentek meg elõször a Vörös Hadsereg alakulatai, akiknek ez a vidék nem felszabadítandó, hanem megszállandó ellenséges terület volt. Eszerint is bántak vele. A front kegyetlensége, pusztítása szabados katonai alakulatoknak a polgári lakosságon elkövetett kegyetlenkedéseivel, rablással, nemi erõszakkal párosult. A “málenykij robot” embervadászata, a német nevû emberek munkatáborokba való elhurcolása kezdettõl fogva szervezetten történt. A Körösök és a Berettyó vidékén épült ki elõször a katonai közigazgatás segítségével az “R” gárdák ellenõrzõrendszere, amely a megszállókkal érkezõ kommunista párt irányításával kezdettõl fogva a társadalmi rend erõszakos megváltoztatására tört. Mire az ország elérkezett az 1949-es – már nevében is kommunista – hatalomátvételhez, a Sárrét lakossága már túl volt öt, terrorban töltött éven. Az erõszak felnevelte az ellenállást. 1948-1949-tõl kezdve itt is, akárcsak a Dél-Alföldön és a Dunántúlon, kisebb ellenálló csoportok szervezõdtek. Hallomásból tudott eseményekre, nemzetközi fordulathoz kötött csapatmozgásokra vártak. A jugoszláv és a koreai válságokkal kapcsolatos hírek táplálták a szervezkedõk “vakmerõ reményeit”. Az elsõ sárréti szervezkedés Fehér Partizánok néven futott, utána pedig két “alakulat” olvadt össze és egyesült Sárréti Sasok néven. A Sárréti Sasok kelet-magyarországi nemzeti ellenállási mozgalma a diktatúrával szembeni ébredõ összefogást vázolja fel a különbözõ társadalmi bázisból és más-más célokkal induló szervezkedõk részérõl. A szerzõkkel Vincze Gábor, az Emlékpont történésze beszélget csütörtökön 17 órától a kommunizmus évtizedeit bemutató közgyûjtemény idõszaki kiállítótermében.