ArchívumHírekHírek 2013

Nagy Imre élete és halála képekben

Nagy Imre élete és halála képekbenA mártír miniszterelnök életútjáról nyílik kamaratárlat Nagy Imre és mártírtársai temetésének emléknapjához kapcsolódóan az ´56-os forradalom jelképévé vált mártír miniszterelnök, a 20. századi magyar történelem meghatározó politikusának életútját bemutató tablókiállítás nyílik az Emlékpont kávézójában június 14-én, pénteken 17 órakor. A kamaratárlatot Sipos József történész, a Szegedi Tudományegyetem Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszékének egyetemi docense nyitja meg, Nagy Imre snagovi leveleibõl és jegyzeteibõl részleteket olvas fel Vincze Gábor, az Emlékpont történész-muzeológusa. 1958. június 16-án végezték Maléter Pállal és Gimes Miklóssal együtt az országos börtön sétálóudvarán Nagy Imrét, a múlt századi magyar történelem meghatározó politikusát, miután a népbíróság egy koncepciós perben államellenes szervezkedés és hazaárulás vádjával halálra ítélte. Nagy Imre életének 62 éve alatt nagy utat tett meg, egykori géplakatos segédbõl (4 és fél gimnáziumi osztály elvégzésével) lett miniszterré, majd kormányfõvé, a Magyar Tudományos Akadémia tagjává. Pályafutása alatt sokszor halt meg jelképesen, mikor református kispolgárból lett bolsevikká, majd választott politikai csoportjaiban, párttársai szemében, kommunistaként és ténylegesen az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlásban. Ugyanígy több ízben állították vissza hivatalába, ismerték el reformjait, hazaszeretetét és többször temették el. Elõször a börtön udvarán, majd az Újköztemetõ 301-es parcellájában jeltelen sírba, kátránypapírba drótozva, Borbíró Piroska fedõnéven. Végül ünnepélyesen, 1989. június 16-án, országos gyász mellett helyezték végsõ nyugalomra. Nagy Imre politikusi idõszakának legnagyobb részében olyan sztálinista eszméket, ideológiát követett, ami a magyar emberek nézetével teljesen ellentétesek voltak. Aztán 1956. októberében a hónap végére megváltozott politikai szemlélete, azonosult a forradalommal. Éppen az által vált a forradalom mártírjává, hogy felismerte, mit akar a magyar nemzet, és emellett kitartott még akkor is, amikor már tudta, hogy ez az életébe kerül. Romániai házi õrizetében írt, “Viharos emberöltõ – élettörténetem vázlata” címû munkájában halálozási esztendejének csak utolsó számjegyét hagyta üresen. Halálát tudatosan vállalta, nem kért kegyelmet az utolsó szó jogán sem: “Úgy érzem, eljön az idõ, amikor ezekben a kérdésekben nyugodtabb légkörben, világosabb látókörrel, a tények jobb ismerete alapján, igazságot lehet szolgáltatni az én ügyemben is. Úgy érzem, súlyos tévedés, bírósági tévedés áldozata vagyok.” A mártíromság felvállalásával az elbukott, levert forradalom jelképévé vált Nagy Imre. A Nagy Imre Társaság által összeállított, tizenkét, fényképekkel gazdagon illusztrált tablóból álló kiállítást a hónap végéig tekinthetik meg az érdeklõdõk az Emlékpontban. A péntek délutáni megnyitót követõen a résztvevõk elhelyezik az emlékezés virágait és mécseseit Nagy Imre emléktábláját a forradalom és szabadságharc kivégzettjeinek emlékére.