ArchívumHírekHírek 2014

Március 15-e elő- és utótörténete

Március 15-e elõ- és utótörténeteNemzeti ünnepünkrõl az Emlékpont történelmi szabadegyetemén 1848. március 15-e kultikus nap a magyar történeti emlékezetben és közgondolkodásban. Petõfi napja, a forradalom napja, a márciusi ifjak napja, a polgári átalakulás nyitánya… Az Emlékpont történelmi szabadegyetemének március 6-án, csütörtökön 18 órakor kezdõdõ elõadásán Pelyach István történész, a téma szakértõje azt két kérdést járja körbe, hogy miért lehetett vér nélküli a forradalom napja, illetve miért ehhez a naphoz ragaszkodott leginkább ünnepként a magyar társadalom? Március 15-e egyfajta korszakhatár 19. századi históriánkban. E nap reggelén ért véget a reformkor, s az európai forradalmi hullám hatására nálunk is a tettek mezejére léptek a márciusi ifjak. A pesti forradalom kirobbantásával azonban nem új célokat tûztek ki, hanem a reformkorban következetesen végiggondolt program megvalósítását szerették volna felgyorsítani. Jól példázza ezt forradalmi programjuk, a 12 pont, amely egy-két pont kivételével nem más, mint Kossuth Lajos március 3-án az országgyûlésen elmondott, a diétát végre a tettek mezejére szólító nevezetes felirati beszédének forradalmi kivonata. Ez pedig azt jelenti, hogy a polgári átalakulásnak 1848 tavaszára kiérlelõdött egy olyan programja, amely ismert volt az ország közvéleménye elõtt, s széles támogatottsággal is bírt. Tartalmában jogkiterjesztõ volt, s célja a modern polgári nemzetállam alapjainak a lerakása. 1849 után március 15-e sokáig nem lehetett ünnep. A nemzet azonban – különbözõ nem hivatalos formában – szinte elsõ perctõl kezdve megünnepelte, megemlékezte. Ez a nap szimbolizálta ugyanis a szabadság születését, s egy olyan társadalmi egység, együttmûködés megvalósulását, amelyre titokban vagy nyíltan mindig is vágyott.