Gulácsy Lajos emlékezése az Emlékpontban A szovjet kényszermunkatáborokban eltöltött éveire emlékezett tegnap délután Gulácsy Lajos nyugalmazott kárpátaljai református püspök az Emlékpontban. A 90 éves lelkész Munkácsról érkezett, hogy a történelem egyik utolsó tanújaként beszéljen a múltról. Gulácsy Lajos a II. világháború alatt Budapesten élt és mûszaki tisztviselõként dolgozott. Hazakerülve Kárpátaljára abban bízott, hogy ott a béke várja, ám nem így lett. A 18-tól 55 éves korú férfi sorstársaihoz hasonlóan õt is elvitték három napos munkára, amely a köztudatba malenkij robotként került be, és elnevezéséhez képest hosszú évekig eltartott. – Hét év és három hónapot voltam oda a kalendárium szerint, de papíron 10 évet, ugyanis Sztálin halála után született egy rendelkezés, hogy aki szakember és jól dolgozik a lágerben, annak egy nap három napot számít. Mûszaki tisztviselõ, tehát szakember voltam és mivel ott nagyon kellett a szakember, meg is becsültek. Az utolsó két évben õr nélküli rab voltam – mondta Gulácsy Lajos nyugalmazott református püspök. Gulácsy Lajos ideje nagy részét Kazahsztánban töltötte, ahol ûrhajóállomás épült, bár errõl nem tájékoztatták. Az elsõ három év nagyon nehéz volt a rabok számára, meg kellett küzdeni az állandó éhséggel és a folyamatos gyötrésekkel, majd Sztálin halálával valamennyire enyhült a helyzet. Bár a szélsõséges idõjárás, a mínusz negyven fok télen és ugyanennyi pluszban nyáron megviselte a szervezetet. A református püspök hálás a sorsnak, hogy mindezt túlélte. – Igen nehéz idõk voltak ezek, de ebben az idõszakban a kárpátaljai ember nem káromkodott, hanem imádkozott, mert emberileg nem volt segítség. Nem volt lehetõség arra, hogy valaki segítsen, mert amit ígértek, fõleg Amerika, hogy így lesz, meg úgy lesz, nem lett belõle semmi, de kibírtuk, mert megtartott Isten és áldassék Isten neve, hogy megvagyunk – mondta Gulácsy Lajos. Mintegy 4500 kárpátaljairól lehet tudni, hol haltak meg, de sokukról még ennyit sem. Akik azonban túlélték, azok új szívvel és reménnyel tértek haza, mert megtanulták, hogy amit korábban természetesnek tartottak, az közel sem az, és az is kiderült számukra, milyen értéke van a szabadságnak – hangsúlyozta Gulácsy Lajos az Emlékpontban. Forrás: Vásárhelyi Televízió
