ArchívumHírekHírek 2016

Nándorfehérvár 1440 – Egy elfelejtett ostrom

Nándorfehérvár 1440 – Egy elfelejtett ostrom 1440 – Nándorfehérvár elsõ oszmán-török ostroma és elõzményei címû kötetét mutatta be Dr. Szabó Pál történész, középkorkutató az Emlékpont március 17-i elõadásán. A szerzõvel Dr. Tóth Sándor László, a Szegedi Tudományegyetem egyetemi docense beszélgetett. A könyv szerzõje elmondta: a kötet gerincét doktori disszertációja adta, amelyben az közismert 1456-os ostromot 16 évvel megelõzõ eseményekrõl végzett kutatásait összegezte.Dr. Szabó Pál kifejtette: az 1440-es ostrom során az oszmán-török seregek legalább akkora – ha nem nagyobb – erõvel vonultak Nándorfehérvár ellen, mint azt Hunyadi idején tették, azonban ezek az események jóval elhanyagoltabb voltak a történelemkutatás területén. A szerzõ PHD doktoranduszként a magyar és bizánci kapcsolatokat kutató egyetemi csoport tagjaként találkozott a témával, azonban a feldolgozáshoz alapkutatásokat kellett végeznie, források után nyomoznia, magyarra fordítania és feldolgoznia. Dr. Szabó Pál és dr. Tóth Sándor László – Ha egy magyar kutató Nándorfehérvárról új kutatási eredményt tud felmutatni, az egy kivételezett állapot – mutatott rá a téma különlegességére a szerzõ, aki bizánci ógörög és latin forrásokat kutatva nemcsak az ostrom történetét, hanem az annak során alkalmazott haditechnikai eszközök és módszerek leírását is megtalálta. Dr. Szabó Pál az eddig ismert, Thuróczy és Bonfini leírásokon túl lengyelországi humanista szerzõket is vizsgált, és rámutatott, hogy az oszmán-török források – mivel az ostrom az õ szemszögükbõl sikertelennek bizonyult – leginkább a hadizsákmányként ejtett foglyok nagy számát emelték ki. Az elõadás során a közönség megismerhette a vár akkori kapitánya, a raguzai fegyverkereskedõ családból származó Tallóci Jován tevékenységét, aki az akkor újszerû fegyvernek számító szakállas puskák és bombavetõ mozsarak alkalmazásával állt ellen a támadásnak, sõt újszerû taktikaként a várat támadó törökök nyakába nemcsak forró szurkot öntöttek a védõk, de falakon támadókra dobott méhkasokkal is akadályozták a rohamokat. 1440-ben a körbezárt Nándorfehérvárt török folyamatos támadás alatt tartotta, s közben alagutat épített a vár irányába. Azonban a védõk – egy keresztény katonának köszönhetõen – információt szereztek az épülõ török alagút irányáról, és az ezzel szemben kialakított járatot berobbantva megakadályozták az ekkor már utánpótlási gondokkal küzdõ támadók tervét, így a szultán feladta a küzdelmet. Dr. Szabó Pál a gyõzelmet értékelve arról is szólt, hogy míg az 1456-os ostrom idején a vár mögött egy felkészült hátország várta volna az oszmán sereget, addig 1440-ben a több területen harcot vívó, politikailag is megosztott Magyarország nem lett volna képes hatékony védekezésre. Dr. Szabó Pál Arany-Tóth Attila