Nemzetközi konferencián tárták fel a lakosságcsere eseményeit és következményeit – Mind a magyarok, mind a szlovákok, mind a kitelepülõk, mind az otthonmaradottak számára többségében fájdalmat és csalódottságot okozott az egykori csehszlovák elnök, Edvard Bene¹ által dédelgetett terv: a lakosságcsere megvalósulása – hangzott el a Felvidékrõl kitelepítettek emléknapja alkalmából az Emlékpont és a komárnoi Selye János Egyetem (Univerzitá Jána Selyeho) közös szervezésében kedden megrendezett konferencián. Az egynemzetiségû csehszlovák állam képe lebegett Bene¹ elõtt, aki már az 1940-es évek elején kidolgozta a magyarok és németek kitelepítését célzó terveit. Bár a megvalósulást az elsõ bécsi döntés (1938) késleltetette, azonban a második világháború lezárulta után a szovjetek közremûködésével a lakosságcsere létrejöhetett – mondta el Gulyás László, a Szegedi Tudományegyetem professzora, rámutatva: azt, hogy Bene¹ ma is elismert személyiség cseh és szlovák területen, jelzi, hogy szobra ott áll a prágai külügyminisztérium épülete elõtt. Bene¹ és Sztálin között 1943-ban létrejött a szerzõdés, amely rögzítette, hogy a szovjetek támogatják a magyarok és németek kitelepítését Csehszlovákiából – ismertette a komárnoi Selye János Egyetem tanszékvezetõje, Simon Attila. A szlovákiai professzor rámutatott: Csehszlovákia az áhított szláv nemzetállami léthez segítõ szovjet támogatásért lemondott a demokráciáról és elismerte alárendeltségét a Szovjetunióval szemben, továbbá vállalta, hogy ellenzéki pártok nélküli “népi demokráciát” valósít meg. A csehszlovák szervek 181 ezer fõs listát állítottak össze a kitelepíteni szándékozott magyarokról, amelyre felkerültek a magyar polgárság tagjai és a falusi gazdatársadalom jómódú vezetõi, azzal a szándékkal, hogyhogy minél több javat hagyjanak hátra a kitelepülõk, sõt elõfordult, hogy egész településeket nyilvánított háborús bûnösnek a csehszlovák adminisztráció, hogy elháruljon az akadály a kitelepítésük elõl. Dr. Simon Attila: Csehszlovákia a szláv nemzetállami léthez segítõ szovjet támogatásért lemondott a demokráciáról A folyamat fájdalmas pillanatokat is okozott. Megtörtént, hogy a magyarországi sváb család sparheltjén még fõtt az ebéd, amikor már megérkezett a Csehszlovákiából a helyükre szánt, kitelepített család. Simon Attila elmondta: a felvidéki magyar falvakba áttelepült szlovák családokra ellenségként tekintett új közösségük, de az is megtörtént, hogy a Dél-Alföldre telepített magyar család szlovák környezetben elszlovákosodott. Szincsok György, azaz Juraj Sinèok A konferencián mutatta be elsõ alkalommal a nyilvánosságnak nemrég elkészült, a tótkomlósi szlovákok nyelvhasználatát rögzítõ kétnyelvû tájnyelvi szótárát Szincsok György. A nyugalmazott iskolaigazgató arról is beszélt, hogy a településen élõ szlovákok azt a közép-szlovák nyelvjárást beszélik, amelybõl a hivatalos szlovák irodalmi nyelv is kialakult, így az õ dialektusuk áll a legközelebb a hivatalos nyelvi formákhoz. Dr. Miklós Péter: az itt lakók életét feszültségek egész sora terhelte Miklós Péter, a konferenciát szervezõ intézmény vezetõje kutatásait ismertetve elmondta: a Dél-Alföldrõl kitelepülõ családokat új otthonukban kevesebb föld és kisebb ingatlan várta, mint amit hátrahagytak, míg a Békés megyébe érkezett felvidéki magyarok – népbírósági perekben is megnyilvánuló – politikai nyomással találkozhattak. Az intézményvezetõ rámutatott: az 1947-es választásokon Pitvaroson jelentõs gyõzelmet aratott a kommunista párt, amelyet segített, hogy a betelepültek nem bírtak szavazati joggal, így a választásokon csak az ott élõk egyharmada voksolhatott. Az itt lakók életét feszültségek egész sora terhelte – mondta el az elõadó: a nemzetiségi mellett a vallási és a politikai különbségek is erõsítették a ki- és betelepültek által megélt sérelmeket. – Hajlamosak vagyunk csak a saját nemzetünk sérelmeit sorolni, de ebben a folyamatban mindenki szerzett sebeket – jelentette ki a konferenciát záró elõadásában Tóth István. A szegedi Móra Ferenc Múzeum osztályvezetõje arra is felhívta a figyelmet, hogy elõfordult, hogy a Felvidékre települt család nyolc és fél hold területû földjét 19 tagban kapta meg, ellehetetlenítve ezzel a gazdálkodást, míg az itthon maradottaknak írt levelekbõl kiderült, hogy hiába szerették volna, a csehszlovák hatóságok nem engedték hazalátogatni a kitelepülteket. A konferencián vendégként vett részt a Vásárhelyen élõ Varga Ferenc, akinek családját szintén érintette a kitelepítés. A férfi elmondta: a kitelepítettek és egykori földijeik ma már rendszeresen tartják a kapcsolatot és évente meglátogatják egymást. Az eseményrõl a közszolgálati média élõ bejelentkezésekkel tudósított
