A tízéves hódmezõvásárhelyi Emlékpont Dr. Miklós Péternek, az Emlékpont intézményvezetõjének az alábbi írása a Honismeret címû folyóirat 2016. évi harmadik számában jelent meg a Közgyûjtemények rovatban. A tíz évvel ezelõtt, 2006 júliusában megnyílt hódmezõvásárhelyi Emlékpont a vidéki Magyarország egyetlen olyan közgyûjteménye és intézménye, amely kifejezetten egy régió – Hódmezõvásárhely és környéke – példáján keresztül mutatja be hazánk történetének 1945 és 1990 közötti periódusát. Az Emlékpont Fél évszázad Vásárhelyen címû állandó kiállítása budapesti és helyi szakemberek közös és hosszú ideig tartó elõkészítõ, anyaggyûjtõ, forrásfeltáró és összegzõ munkálkodásának az eredménye. A modern, az alkotók szándékai szerint minden huszonegyedik századi látogatói igényt kielégítõ kiállítás elsõsorban a kor hangulatára és jellegzetességeire helyezi hangsúlyt, s ennek a koncepciónak a szolgálatában kerültek elrendezésre a tárlaton látható fényképek, 8filmfelvételek, tárgyak, s a jól megválasztott korabeli forrásszöveg-részletek. Az állandó kiállításon bemutatott események alátámasztására számos, az államszocialista korszak áldozataival, átélõivel, tanúival készített – és teljes terjedelmében a közgyûjtemény archívumában õrzött – interjúrészletet láthatnak a látogatók a kiállítótérben elhelyezett terminálokon. Az Emlékpont állandó tárlatán külön egységben kerül bemutatásra a második világháború áldozatainak, a hitük és vallásuk miatt a kommunista rendszerben meghurcoltaknak, a termõföldek államosítása, illetve a szövetkezetesítés során egzisztenciájukat vesztett tömegeknek a sorsa. Mindezek mellett megfelelõ súllyal szerepel a kiállításon a korszak elnyomó gépezetének – és annak fönntartóinak – a tevékenysége, valamint a helyi kommunistaellenes gazdamozgalom, a Fehér Gárda – amelynek két vezetõjét halálra ítélték és kivégezték, mintegy ötven tagját pedig súlyos büntetésekkel sújtották az 1950-es évek elején – története. Külön teremben tekinthetõek meg a szovjet esztétikai elvek alkalmazásával a magyar mûvészetre erõltetett szocialista realizmus irányzatának néhány jellegzetes és ikonikusnak tekinthetõ alkotása, de a szocializmus kori Vásárhely három szimbolikus köztéri alkotása (a Lenin-szobor, a szovjet katona – “Iván½ – és a tanácsköztársasági emlékmû) is helyet kapott az Emlékpontban. Az ipari termelés hódmezõvásárhelyi jellegzetességei – például mérlegek, textilipari termékek, porcelántárgyak – éppúgy megtekinthetõek, mint a rendszerváltás kora újító, piacgazdasági személetének és a magyar kreativitásnak a sajátos elegyét mutató, a városban gyártott kisautótípus, a Puli egy darabja.Az Emlékpontnak technikailag jól fölszerelt, mintegy száz fõ befogadására alkalmas konferenciaterme van, ahol rendszeresen tartanak szakmai rendezvényeket (konferenciákat, kerekasztal-beszélgetéseket, könyvbemutatókat) és ismeretterjesztõ programokat (rendhagyó tanórákat, ismeretbõvítõ elõadásokat). Az intézmény szakmai együttmûködésben van a Hódmezõvásárhelyen önálló kart mûködtetõ Szegedi Tudományegyetemmel, az orosházi képzési központtal is rendelkezõ Kodolányi János Fõiskolával, valamint a VERITAS Történetkutató Intézettel. Emellett több civil szervezettel is jó az intézmény kapcsolata: így például a helytörténet iránt érdeklõdõ vásárhelyieket tömörítõ Szeremlei Társasággal, vagy az idén huszonöt esztendõs Csongrád Megyei Honismereti Egyesülettel. A tavalyi évben (2015) több mint félszáz rendezvénynek adott otthont az Emlékpont. Olyan fontos huszadik századi történelmi eseményeket idéztek föl tudományos tanácskozás keretében, mint például a hetven évvel korábbi földreform, az elsõ világháború, a trianoni békediktátum, vagy az 1945. évi magyarországi parlamenti választások. Konferenciával emlékeztek meg a hódmezõvásárhelyi születésû Badalik Bertalan veszprémi püspökrõl (akit a kommunista korszakban megfosztottak fõpásztori joghatóságától és évekre internáltak), valamint a modern kori magyar-német együttélés történeti és politikai színtereirõl. Ezeken kívül az Emlékpont bekapcsolódott a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévének rendezvénysorozatába, amelynek keretében elõadást tartott az intézményben a kilencvenegy éves Gulácsy Lajos nyugalmazott kárpátaljai református püspök, aki hét évet volt kénytelen eltölteni szovjet kényszermunkatáborban.Nagyon népszerûek voltak a tavalyi évben az akkor kilencedik alkalommal megrendezett Nemzeti Emlékezet Hete programjai. Különösen a Mindszenty József bíboros életpályáját fölidézõ elõadás – amelyen a fõpap emlékirataiból Kárász Zénó színmûvész olvasott föl – és Mohácsi Ferenc olimpikon (az 1956-os melbourne-i olimpia bronzérmese) visszaemlékezése vonzott sok érdeklõdõt. Nagysikerû elõadást tartott az intézményben az elmúlt idõszakban – mások mellett – Szûrös Mátyás egykori ideiglenes köztársasági elnök, Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, Tõkéczki László történészprofesszor és Nógrádi György biztonságpolitikai szakember. Az állandó kiállítás mellett idõszaki tárlatok bemutatását teszi lehetõvé az intézmény csaknem kétszáz négyzetméteres galériája, ahol az elmúlt esztendõben elsõsorban a huszadik századi magyar történelmi eseményekhez kapcsolódó kiállítások voltak: az elsõ világháború tárgyi emlékeibõl, valamint az 1944/45 fordulóján zajlott délvidéki vérengzésekrõl láthattak összeállítást a látogatók, de kortárs mûvészeti alkotásoknak – Dömötör Mihály fényképeinek, illetve a vásárhelyi kerámiaszimpózium résztvevõi munkáinak – is helyet tudott biztosítani az Emlékpont. Az intézmény részeként mûködõ, a zsidóüldözés hódmezõvásárhelyi áldozatainak és a Holokauszt gyermekáldozatainak az emlékét õrzõ Magyar Tragédia 1944 kiállítóhely udvarán bibliai növényekbõl álló kert került kialakításra az elmúlt nyár folyamán, de a Soá során meggyilkoltakról évente több alkalommal is méltó módon megemlékeznek.
