ArchívumHírekHírek 2016

Amikor furkósbottal verte a munkásosztály élcsapata a diákokat Kiskunmajsai ’56-os táborozók jártak az Emlékpontban

Amikor furkósbottal verte a munkásosztály élcsapata a diákokatKiskunmajsai ’56-os táborozók jártak az Emlékpontban – Hosszú évek óta tart a Pongrátz Gergely, a Corvin-köz egykori legendás parancsoka kezdeményezésére létrejött Kiskunmajsai 56-os Múzeum által szervezett ’56-os Ifjúsági Tábor és az Emlékpont között az együttmûködés, amely során minden nyáron felkeresik a középiskolás és egyetemista táborozók a vásárhelyi közgyûjteményt, amely hazánkban egyedülálló módon egy város történetén keresztül szemlélteti az 1945 és 1990 közötti idõszakot – mondta el a keddi látogatás történetérõl a házigazda intézmény vezetõje, Miklós Péter. Az idei háromtucat táborozó jelentõs része a határon túlról érkezett fiatal, jó részük középiskolás, de vannak, akik az érettségi után is tartják a kapcsolatot társaikkal és nyaranta felkeresik Kiskunmajsát. – Minden évben egy-egy gondolatfûzér köré szervezõdik a tábor szellemisége – mondta el a tábort vezetõ Nahimi Péter, aki kifejtette: idén az 1956-os forradalom határon túli hatásait ás a közösségi cselekvés lehetõségeit és esélyeit helyezték az elõadások középpontjába. Nahimi Péter és Miklós Péter A már többszöri részvételt maguk mögött tudó táborozók között van a felvidéki Somorjáról érkezett Izsóf Lucia, aki a pozsonyi Comenius Egyetem másodéves pedagógia szakos hallgatója, aki kiemelte: fontosak számára táborozás során kötött baráti kapcsolatok a magyarországi és más, határon túli fiatalokkal, és minden évben érdekes témákról hallhat a nyári napokban. Miklós Péter intézményvezetõ A kommunista diktatúra a fiatalok ellen címû elõadásában két szegedi eseményt és annak következményeit elemezve felhívta a figyelmet, hogy a moszkovitának nevezett politikai szereplõk már a két világháború között olyan felkészítést kaptak a szovjet fõvárosban, hogy a Vörös Hadsereg árnyékában – bármilyen pozícióba is kerültek Magyarországon – a kommunista hatalom hatalomátvételt minél hatékonyabban készíthessék elõ Titokban volt a kommunista párt tagja – és egyben érdekeik kiszolgálója – az egyébként színleg kisgazda politikusként mûködõ Ortutay Gyula, aki javasolta a kötelezõ iskolai hitoktatás eltörlését 1947-ban. A javaslat széles tiltakozási hullámot váltott ki az országban, amely során Szegeden március 19-én mintegy négyezer középiskolás és fõiskolás tüntetett a javaslat ellen. Bár ezt a demonstrációt a rendõrség feloszlatta, a másnap is folytatódó megmozdulásra idõsebb Komócsin Mihály irányításával megérkeztek a szegedi gyárak szervezett munkásai, akik botokkal, szöges lécekkel és láncokkal és ásókkal estek a diákoknak. A tüntetések sora még további kétnapig tartott, de végül a rendõrség erõszakkal megszüntette a megmozdulásokat. Az eseményrõl tudósító Figyelõ címû lap címoldalán azzal az eseményen készült fotóval jelent meg, amelyre a rendõrök által elfogott egyetemista fényképét montírozták, akinek kezébe maguk az egyenruhások nyomtak pisztolyt. Az eseménysort követõ megtorlások egyik áldozata az az – egyébként baloldali családból származó – Kovács Piroska volt, aki a tüntetést látva késõbb újságolta ismerõsének: verik a prolik a gyerekeket, ám ezt egy ávós tiszt meghallotta és feljelentette a nõt, akit ezért tízhónap szabadságvesztésre ítéltek. Miklós Péter elõadásában szólt továbbá az 1956. október 16-20 közötti, szegedi diákmegmozdulásokról, amelyek során megalakult a MEFESZ, azaz a Magyar Egyetemisták és Fõiskolások Szövetsége, amelynek Szegeden megfogalmazott követeléseit átvették a fõvárosi forradalom résztvevõi is. A diákok az intézményben történt tárlatlátogatást követõen személyesen találkozhattak Arany-Tóth Ferenccel, aki az 1950-es években társaival Békéssámsonon alakította meg a Magyar Ellenállási Mozgalmat. Az elõadó részletesen elmesélte, hogyan sokszorosították stenciltechnikát alkalmazva azokat a röplapokat, amelyeket – közöttük a legismertebb “Sír a magyar róna, ruszki csizma nyomja” szöveggel – az ország piacain, hetivásárjain és vasútállomásain terjesztettek. Arany-Tóth Ferenc A mozgalmat négy év után sikerült az államhatalomnak felderítenie és felszámolnia, két vezetõjüket halálra ítélték – és bár õk késõbb kegyelmet kaptak, a többi tizennyolc tagot összesen 186 évre ítélte a bíróság azon azon vizsgálati iratok alapján, amelyek szélén már a tárgyalás közben olvashatóak voltak a ceruzával írt kiszabandó ítéletek. Arany-Tóth Ferenc hozzátette: hiába töltötte le büntetését, a hatalom gondoskodott arról, hogy szakmájában, agronómusként soha ne helyezkedhessen el.