ArchívumHírekHírek 2016

Út a forradalombaKonferencia 1956 előzményiről az Emlékpontban

Út a forradalombaKonferencia 1956 elõzményirõl az Emlékpontban Az 1956-os forradalomhoz vezetõ útról rendezett konferenciát szerdán az Emlékpont, amely keretében az elõadók felvázolták, melyek voltak azok a történések, amelyek ahhoz vezettek, hogy az emberellenes rendszerrel szemben még a munkások is felléptek, akik nevében – elvileg – gyakorolta a hatalmat Rákosi Mátyás a Szovjetunió támogatásával. Az elõadásokat a Németh László Gimnázium, valamint az Eötvös József és a Gregus Máté Szakközépiskola diákjai hallgatták. A demokrácia az elõre meghirdetett jogszabályokra és az azok alapján ítélkezõ, független bíróságokra épül, míg diktatúrákban a jogszabályok a politika céljainak rendelõdnek alá, és ezt történt 1945-tõl Magyarországon is – jelentette ki elõadásában Kahler Frigyes. A veszprémi nyugalmazott tanácsvezetõ bíró kifejtette: hazánkban a rendõrség a Szovjetunióból visszatért kommunisták irányítása alá került, s a szovjet jogrendbõl átvett népellenes bûncselekmények megfogalmazás lehetõvé tette, hogy a rendszer ellenségeire korlátozás nélkül róhassanak ki többéves büntetéseket. Dr. Kahler Frigyes Az elõadó hozzátette: a jog szerint büntetni csak azt lehet, aki jogellenesen cselekszik, azonban ha a jogellenes szót reakciósra cseréljük – mint történt ez a negyvenes évek második felében -, bárki büntethetõ lett, aki nem kommunista, vagy nem a kommunisták céljait támogatja. Az addig mûködött bírók közül ezernél is többet “B-listáztak”, azaz nem ítélkezhettek, helyüket a gyorstalpalóként mûködött bírói akadémián végzett, megbízható személyek vették át, valamint számos ítéletet hoztak a népbíróságok, amelyben az egyetlen bíró mellett a pártok delegáltjai hoztak ítéleteket, sõt a büntetõ eljárást rögzítõ jogszabály megváltoztatásával elérték, hogy az ítélõ testületek feladata csak a rendõrség által lefolytatott nyomozások alapján kialakított ítéletek pecséttel való ellátása lett. Mindezeknek és a törvények helyett bevezetett törvényerejû rendeletek eszközének is köszönhetõen a hazai börtönök megteltek, így az ítéletek végrehajtására az erre kialakított munkatáborokban került sor. Zinner Tibor professzor – A Vörös Hadsereg Magyarországra érkeztével azonnal megkezdõdött a magyar lakosság jelentõs részének elhurcolása a Szovjetunióba – errõl Zinner Tibor professzor, a Veritas Történetkutató Intézet kutatócsoport-vezetõje szólt elõadásában. A számítások szerint több mint 600 ezer, más összevetések szerint egymillió elhurcolt elsõ csoportjaiban a legtöbben német nemzetiségûek, vagy németes hangzású nevet viselõk – sokan izraeliták – voltak, akiknek jelentõs része a legnagyobb, a ceglédi gyûjtõtáborból került a Gulágra, vagy más munkatáborokban, s hogy ott hányan vesztették életüket, ma sem tudjuk. A magyar lakosság lélekszáma viszont jelentõsen csökkent az 1944-et követõ években. Nagy Imre miniszterelnökségét a szovjet vezetés erõszakolta ki, amelyet követõen sokan számítottak az akkorra kialakult börtönvilág enyhülésére, amely részben be is következett: megszûntek az internálások és felszámolták a munkatáborokat. Azonban Rákosi visszatérése a hatalomba véget vetett a reményeknek, azonban az embereknek elege lett a rendszerbõl, amely a kivégzéseket balesetként jegyzõkönyveztette és börtöneiben 92 százalékot ért el a munkások és parasztoknak az aránya, aki nevében névleg mûködött az államvezetés. Ezért is ért el rendkívüli népszerûséget a Petõfi Kör, ahol a valóságot fogalmazták meg a felszólalók, és válhatott a hatalom elleni megmozdulássá annak a Rajk Lászlónak az újratemetése, aki egyébként több esetben kiszolgálta az aktuális, szovjet irányítás mellett mûködõ hatalmat, perében mégis olyan vádak alapján ítélték el, amelyet el sem követett. Miklós Péter – A fiatalok általában résztvevõi a diktatúrák elleni megmozdulásoknak, és 1956-ban sem volt ez másként – mutatott rá elõadásában Miklós Péter. Az Emlékpont intézményvezetõje kifejtette, hogy az 1940-es évek második felétõl a kommunista diktatúra ellen számos ifjúsági megmozdulás és szervezkedés volt. Ezek sorából kiemelkedik a szegedi egyetemen a Magyar Egyetemisták és Fõiskolások Szövetségének az 1956. október 16-i megalakulása, amely egyrészt az egy héttel késõbb kitört budapesti forradalomnak, másrészt a vásárhelyi Bethlen Gimnázium diákparlamentjének (amely a városi forradalmi események elsõ lépése volt) közvetlen elõzményeként tartható számon. Az elõadásról élõ kapcsolásban számolt be az MTVA. Az M1 nézõit Zinner Tibor professzor tájékoztatta.