Könnycseppek az érettségi dolgozaton Miután 1956. október 16-án Szegeden megalakult a Magyar Egyetemisták és Fõiskolások Szövetsége (MEFESZ), október 19-én diákparlamentre gyûltek össze a Bethlen Gábor Gimnáziumban a vásárhelyi iskolákból érkezett tanulók is. Közöttük volt az akkor tizenhét éves diáklány, Aranyossy Ildikó is, aki hatvan évvel ezelõtti élményeirõl szerda délelõtt mesélt a Németh László Gimnázium és a Liszt Ferenc Általános iskola diákjainak az Emlékpont rendhagyó történelemóráján. Aranyossy Ildikó és Nagy Gyöngyi, az Emlékpont történésze A Gyáni Imre igazgató részvételével megtartott gyûlésen a tanulók nemcsak az orosz nyelv kötelezõ oktatásának megszüntetését, hanem a szovjet csapatok hazán területérõl való kivonását is követelték, sõt arról is indítvány született, hogy a hazai uránkincset annak valós értékén értékesítse Magyarország a szovjeteknek.Az október 23-i fõvárosi eseményekrõl Aranyossy Ildikó a rádióból értesült, azóta az Egmont-nyitány számára a forradalom örömét idézi vissza. Október 26-án a Bethlen diákjai koszorúzták meg Kossuth Lajos szobrát, ahol a Nemzeti dalt Ildikó szavalta el, s mint elmondta, ott a szabadság szele mindenkit megérintett, hiszen komoly nyomás alól szabadult fel mindenki lelke. Aranyossy Ildikó jelen volt – teljes családjával – az Iván-szobor ledöntésénél, amikor egy tûzoltóautóhoz kötött kötéllel távolították el talapzatáról a szovjet hatalmat jelképezõ alkotást, ám ekkor még nem tudták, hogy a ledöntött, majd a város egy részén végighúzott szoborért végül a pártbizottság munkatársai küldtek teherautót, hogy biztonságba helyezzék – azzal tervvel, hogy amint lehetõségük lesz rá, visszaállítsák talapzatára.Aranyossy Ágostont – a vásárhelyi gyógypedagógiai oktatás megteremtõjét, Ildikó édesapját – beválasztották a városi forradalmi bizottságba, azonban annak tagjai november 4-én hiába érkeztek meg a kialakult helyzet rendezésére a laktanyához, már nem engedték be õket, ekkor tudható volt: a forradalom elbukott. Az iskolában novemberben nem volt tanítás és a karácsony is szomorúan telt, sõt a diákbál is elmaradt az érvényben lévõ gyülekezési tilalom miatt. Tavasszal, a francia nyelv írásbeli érettségi megkezdése Aranyossy Ildikót tizenöt diáktársával együtt behívatták a gimnázium irodájába, ahol egyenként közölték velük: nem jelentkezhetnek továbbtanulásra az ország egyetlen felsõoktatási intézményébe sem. Az addig kitûnõ tanuló és orvosnak készülõ diáklány francia érettségijének papírján könnycseppek mosták el a tintát, de Ildikó és családja nem adta fel, jelentkezett és bár számos fellebbezést beadtak, a válasz egyértelmû volt: csak azoknak a gyerekeit veszik fel, akiknek szülei hûek maradtak a népi demokráciához. Három évig próbálkozott Ildikó a továbbtanulással – eredménytelenül. S amikor a szegedi Patológiai Intézetben asszisztensként helyezkedett el, s ott találkozott a vele egykorú orvostanhallgatókkal, zokogás rázta vállát.
