1956 példaértékű forradalom volt
A magyar társadalomnak – a kommunista állampárt vezetői, hívei és aktivistái kivételével – nem volt olyan rétege, amely 1956-ban elégedett lett volna a fennálló politikai rendszerrel – fogalmazta meg a hódmezővásárhelyi Rádió 7 Napraforgó című közszolgálati magazinműsorának a hatvankét évvel ezelőtti forradalomra és szabadságharcra emlékező adása vendégeként Miklós Péter, a hódmezővásárhelyi Emlékpont intézményvezetője, a Tornyai János Múzeum igazgatója.
A történész saját kutatásai szerint mind az értelmiség, mind a falu népe, a parasztság, de ugyanígy a nemzetiségek tagjai, a kisegyházak és a holokauszt során üldözött izraelita felekezet híveiig mind veszteséget, jogsérelmet, üldöztetést szenvedtek el, s 1956 összefogásának a legfontosabb mai üzenete, hogy az színes tudott maradni. A forradalom résztvevői egyetértettek, hogy nincs szükség a külföldi, szovjet érdekeket kiszolgáló, a magyar nép érdekeivel szemben cselekvő, és magát a dolgozó nép kormányának nevező, ám közben azt üldöző és kizsákmányoló államalakultra.
A forradalom megtorlása során 229 embert végeztek ki, a huszonhatezret ítéltek el, külföldre száznyolcvanezren menekültek, és százas nagyságrendű a sortüzek áldozatainak száma, s a hősök és áldozatok emléke arra kötelez bennünket hatvankét év távlatából is, hogy a semmilyen idegen hatalomnak be nem hódoló szabadságszeretetet követnünk kell, amely nem tűri, hogy a magyar belpolitikát külföldről irányítsák.
Mivel egyre kevesebben vannak, akik tanúi voltak e korszaknak, az Emlékpont elkötelezett, hogy minél több ’56-ost hívjon találkozásra a fiatalokkal. Akár a harcok tevékeny résztvevőit, mint Wittner Máriát – aki október 25-én 10 órától a közgyűjtemény vendége lesz -, akár a vásárhelyi Aranyossy Ildikót, – aki az elmúlt pénteken volt az intézményben, s az édesapja forradalmi tevékenysége miatt tiltottak el a továbbtanulástól – megismerhessék a diákok, akik pár évtized múlva szülőként, majd később nagyszülőként elmondhatják gyermekeiknek, unokáiknak, hogy a forradalom szereplőivel, résztvevőivel találkozhattak.
Forradalom volt 1956 – szögezte le a műsorban Miklós Péter, hangsúlyozva, hogy ezzel a történész szakma mérsékelt és többségi képviselői egyetértenek, sőt a szovjet bevonulást követő időszak történései szabadságharcként értékelhetők. Az Emlékpont kutatásai igazolják, hogy nem volt szükség provokációra, a magyar társadalom a tulajdonrendszert, az emberi méltóságot és az európai értékrendet lábbal tipró politikai kurzus ellen lépett fel 1956-ban.
A példaértékű, a Szovjetunió és a kommunista diktatúra ellen kitört forradalom leverését nem véletlenül követte óriási megtorlás és állomásoztak Magyarország területén évtizedeken át a szovjet katonák tízezrei.
A demokratikus rendszerben az egyenlő jogokkal bíró emberek egyéni teljesítményével épülhet olyan állam, ahol mindenki jogbiztonságban élhet, s nem lesz nosztalgia az emberi szabadságot korlátozó, s cserébe szociális juttatásokat adó Kádár-rendszer iránt. A forradalom legfontosabb üzenete a hősiesség a szovjet világbirodalommal szemben és a kitartás, hiszen a Kádár-korszak harminchárom éve után mégis megszületett a demokratikus Magyarország. S az ötvenhatban kivégzettek, külföldre menekültek és politikai okokból elítélt tízezrek szellemi öröksége az, hogy mi a jelen korban meg tudjuk becsülni szabadságunkat és jogállamiságunkat – zárta gondolatait Miklós Péter.