Festőművész. Mosonmagyaróváron született. 1956-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Papp Gyula, Pór Bertalan, és Szőnyi István voltak a mesterei. 1956-tól Hódmezővásárhelyen él. 1964-től a szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskola tanára, majd igazgatóhelyettese volt. A Vásárhelyi Iskola kiemelkedő képviselője, a realista festészet egyik meghatározó alakja. A művészt kezdettől fogva az alföldi táj, az itt élő parasztemberek élete foglalkoztatja, a jelenségek alakulása, változása érdekli. Festészetének legjelentősebb darabjait a 60-as években hozta létre. Nagy figyelmet fordított a magyar parasztság történelmi léptékű életforma váltására, amely leginkább a tsz-ek létrehozásához, működéséhez kapcsolódik. Számos festménye e tematikához kötődik.A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget. 1985 és 1990 között a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és a zsinat világi alelnöke volt. 2000-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja és az irodalmi osztály rendes tagja lett.
Az eredetileg költőként induló Szabó Magdát mindenekelőtt regény- és drámaíróként tartjuk számon. A világ is így ismeri, hiszen ő az egyik legtöbbet fordított kortárs magyar író: művei számos országban és nyelven megjelentek. Irodalmi díjakat, állami kitüntetést kapott, többek között Kossuth-díjat (1978) és Corvin-láncot (2001).