Orosházán született 1935-ben. 1959-ben végzett a szegedi egyetem magyar-történelem szakán. 1957-től a ˝legszögedibb szögedi˝ Bálint Sándor tanítványai közé tartozott, 1959-ben néprajzból nála szerzett egyetemi doktori címet. Pályáját tanárként a szarvasi gimnáziumban kezdte, majd 1960-tól öt évig a Szegedi Állami Levéltárban dolgozott, miközben Budapesten megszerezte a levéltárosi képesítést. 1965-ben a Gyulai Állami Levéltár (1968-tól Békés Megyei Levéltár) igazgatójává nevezték ki. 1982-től 1995-ig a Békés megyei múzeumi szervezet igazgatójaként dolgozott. Kutató főként a Dél-Tiszántúl XIX-XX. századi történetével, népességének változásaival foglalkozik. Békés és Csongrád megyei város- és községmonográfiák szervezése és írása mellett 24 éven át volt a Békési Élet című tudományos és közművelődési folyóirat felelős szerkesztője, kiadványsorozatok gondozója. A városmonográfia 1993-ban kiadott II. kötetének (1848-1918) főszerkesztője és egyik szerzője.