FelszabadulásKivonulás – Huszonöt éve hagyta el Magyarország területét az utolsó szovjet katona Az utolsó szovjet katona – Viktor Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka – negyedszázada, 1991. június 19-én délután három órakor Záhonynál hagyta el hazánk területét. Amilyen pusztítóan és viharosan jöttek, olyan nehézkesen és vontatottan távoztak az 1944 szep-temberében érkezett megszállók. Leromlott épületeket és anyagi követeléseket hagytak hátra – valamint be nem gyógyuló sebeket, a kibeszéletlen múltat. A Rákosi-korszakban a kommunista pártlap, a Szabad Nép munkatársaként dolgozó, a Kádár-érában pedig az írószövetség vezetõjeként tevékenykedõ Dobozy Imre mind regényformában, mind a színpadon és a filmvásznon sikeres A tizedes meg a többiek címû mûvének szállóigévé alakult mondata: “Az oroszok már a spájzban vannak.” Vonatra szállnak a távozó szovjet katonák a hajmáskéri vasútállomáson Forrás: MTI A szovjet hadseregben szolgáló, majd kommunista pártfunkcionáriusként és publicistaként mûködõ Dobozy háborús történetébõl hajlamosak lehetnénk levonni azt a következtetést, hogy a magyarországi frontátvonulás, a német, majd a szovjet megszállás és a kettõ közötti nyilasuralom, ha nem is humoros, de könnyeden is fölfogható és kis leleményességgel még elõnyökkel is járó történelmi eseménysorozat lett volna. Csakhogy a valóságban nem volt az.Makó és SzegedA megszállás idején a pápai polgármesteri tisztet betöltõ Sulyok Dezsõ – a késõbb a kiépülõ szovjet típusú diktatúra elõl emigrációba kényszerülõ polgári politikus – Két éjszaka nappal nélkül címû emlékiratában így írt a dunántúli városban megerõszakolt mintegy ezer helyi asszony sorsáról. “Az ezer nõ között akadtak munkáslányok, társaságbeli hölgyek, utcalányok a tiszteletre méltó anyák mellett. Még a munkásosztályhoz tartozás sem jelentett védelmet a szovjetek felfogása szerint. Egyáltalán nem játszott szerepet, hogy az illetõ nõ szép volt-e vagy csúnya, ápolt vagy ápolatlan, tiszta vagy piszkos, sõt visszataszító. Állati vágyuk nem válogatott. Egy fõorvos 73 éves özvegye ugyanúgy áldozatul esett az orosz katonák vágyának, mint egy bíró 67 éves özvegye. Legfiatalabb áldozatuk egy 10 éves kislány volt, akit ázsiai vérbajjal fertõztek meg. A fizikai szenvedésnél nagyobb volt ennek a szegény áldozatnak a lelki megrettenés.” Enyészetnek indult címer a szombathelyi volt szovjet laktanya alakulóterén, az elmúlt negyven év relikviáiból nyílt kiállításon Forrás: MTI Hasonlókat jegyzett föl Mayer Lajos, a Duna-Tisza közi Izsák katolikus papja is a plébánia kéziratos krónikájába 1944 novemberében. “Két misét tartottam 8-kor és 10-kor, tömött templom volt. 176 gyónó volt. Bárdi bíróéktól kaptam kenyeret és azzal áldoztattam. Nincs miseruha, nincs kehely, csak pohár van. Tankok dübörögnek állandóan a misék alatt és ropogott a gépfegyver. Orosz katonák bámészan álldogálnak a templom ajtajában. A mise után odajött az egyik és sírva kér, kezet csókolva, hogy gyónni szeretne. Csodálkozva néztem rá, mire õ rámborulva csak annyit mondott: >nye ruszki, ja som polski143
