A hódmezővásárhelyi Emlékpontban éve óta hagyomány, hogy az intézmény Trianonról és a nemzeti összetartozás napjáról is megemlékezik. A közgyűjtemény az idén „Semmi kétség, hogy Magyarországot igazságtalanság érte” Trianon és következményei címmel rendezett tudományos tanácskozás a békediktátum aláírásának kilencvennyolcadik és e nap Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánításának nyolcadik évfordulójára.
A nemzeti összetartozás lényege, hogy a nemzet bár politikailag széttagolt, hiszen államhatárok választják szét és több állam területén él a tömbmagyarság, mégis spirituálisan és szimbolikusan is egységes, sőt közjogilag is, hiszen az egykori magyar állampolgároknak és leszármazottaiknak joguk van felvenni a magyar állampolgárságot. Erről Miklós Péter, a hódmezővásárhelyi Emlékpont intézményvezetője és a Tornyai János Múzeum igazgatója beszélt köszöntőjében, kijelentve, hogy a tragédiáról és Trianon dicsőséges pillanatairól is megemlékezik a tanácskozás.
Nyitóelőadásában Szávai Ferenc egyetemi tanár, a Kaposvári Egyetem rektora a trianoni békeszerződés hiányos rendelkezéseit elemezve kiemelte, hogy azon túl, hogy a korábban negyven milliárd korona értékű magyar állami vagyonrész tizenöt milliárdra apadt, a szerződés nem rendelkezett az egyházi és közalapítványi vagyonokról, az uralkodó ház vagyonának megosztásáról, továbbá az önkormányzatok és a külföldön lévő vagyonelemek sorsáról sem. Mindezek a hiányosságok hosszú évek további pereskedésre adtak okot a különböző nemzetközi döntőbíróságok előtt.
Vizi László Tamás, a Kodolányi János Főiskola rektorhelyettese a békeszerződés katonai szankcióit vette górcső alá előadásában. A békediktátum célja volt, hogy a magyar katonai mozgásteret a minimálisra csökkentse. Ezért korlátozták harmincötezer főben a katonák létszámát, amely csak a belső rend biztosítására és a határrendészet feladatainak ellátására volt alkalmas. A fegyverzet mennyiségét korlátozó leírások részletességét jellemezte, hogy darabszámban rögzítették például a kézigránátok számát, megtiltották páncélozott és katonai légi járművek gyártását, sőt vadászfegyverből is csak olyan kerülhetett gyártásra, amelynek szabványa eltért a más országokban gyártott fegyverekétől, hogy azokhoz ne lehessen lőszert importálni.
Gulyás László, a Szegedi Tudományegyetem professzora a tanácskozáson a Székely Hadosztály történetét mutatta be. Az 1918 decemberében létrejött hadosztály működése során több alkalommal a hivatalos budapesti politikával szemben tett lépéseket a háború hivatalos lezárulta után offenzívába lendülő román erőkkel szemben. A Székely Hadosztály a Királyhágónál igyekezett feltartóztatni az ötszörös túlerőben támadó román csapatokat, azonban a tanácsköztársaság hatalomra jutása után alig jutott utánpótlás az egységnek, ezért 1919. április 26-án letették a fegyvert. Gulyás László kijelentette: az ezerhétszáz főt számláló, önkéntesekből alakult egységet vezető Kartochvil Károly ezredes a magyar hadvezetéssel szemben hozott döntéseivel megmutatta, hogyan kerülhette volna el az ország a román megszállást és előzhette volna meg Trianon tragikus hatását.
A konferenciát záró előadásában Miklós Péter Glattfelder Gyula csanádi püspök tevékenységét mutatta be. Az iparos családból származó Glattfelder harmincnégy évesen lett a Pázmány Péter Tudományegyetem hittudományi karának professzora és 1911-ben, mindössze harminchét évesen nevezték ki Temesvárra, a csanádi egyházmegye püspökének. Románia területéről 1923-ban utasították ki, Magyarországra költözött, s ekkor kezdte meg azt a munkát, amelynek eredményeként 1930 októberében Szegeden egy egyetemi és egy egyházi központ jött létre. Glattfelder Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszterrel való együttműködése eredményeként épült meg a székesegyház, a gyermekklinika és a többi egyetemi épület. Az avatáson Klebelsberg így fogalmazott: legyen mindez egy háromszoros nem Trianonra, hiszen a Kolozsvárról elűzött egyetem és a korábban Temesvárott működött püspökség talált otthonra Szegeden.
