Régész, történész. Székudvaron született. 1910-ben a kolozsvári egyetemen földrajz-történelem szakos tanári diplomát és egyetemi doktori címet szerzett. Tanított Makón, Gyulán, Jászberényben. Móra Ferenc támogatásával 1920-tól Szegeden oktatott. 1924-től a szegedi egyetem régiségtani intézetének adjunktusa, majd 1937-től 1946-ig tanszékvezető egyetemi tanára és intézeti igazgatója volt. 1946-tól a budapesti egyetem ősrégészeti tanszékének vezetője volt. Hódmezővásárhely és a régiségtani intézet közötti megállapodás alapján, 1929 és 1944 között, munkatársaival feltárta a város páratlanul gazdag újkőkori, rézkori és bronzkori lelőhelyeit (Kökénydomb, Kotac-part, Szakálhát). Hazánkban először ő alkalmazott légi fényképezést a régészetben, az elsők között volt a világon, akik az ún. „in situ” (eredeti állapot megtartása) módszerrel dolgozott. Tagja volt számos külföldi tudományos társaságnak.