Elsõsorban tanárnak tartja magátHézsõ Ferenc a Közéleti Pontban 75 év jó alkalom a számvetésre, úgy érzem, sikeres életem volt. Azt csináltam, amire vállalkoztam tanárként és képzõmûvészként – nyilatkozta Hézsõ Ferenc festõmûvész, aki március 21-én az Emlékpont közéleti rendezvénysorozatának vendégeként idézte fel pályafutása, élete fordulópontjait. A 75 éves Munkácsy-díjas mûvésszel Blazovich Péter, az Emlékpont intézményvezetõje beszélgetett, amihez a hátteret a festõ születésnapján megnyílt kiállítás adta. Hézsõ Ferenc elmondta, fia kutatta a családfát, és mint kiderült 1723-ig visszavezethetõen Hódmezõvásárhelyen éltek a Hézsõk. Õsei gazdálkodók, iparosok voltak. Édesapja cipészként dolgozott, késõbb a Majolikagyárból ment nyugdíjba. Ferenc a többi tabáni gyerekkel együtt kóborolta be és ismerte meg a várost. Késõbb érdeklõdése egyre inkább az olvasás és a rajzolás felé fordult. A beszélgetés során elhangzott, hogy cukrász szeretett volna lenni, de Antal Imre tanító úr felfigyelt tehetségére, és Füstös Zoltán festõmûvészhez irányította. A Bethlen Gábor Gimnázium után a képzõmûvészeti fõiskola következett, majd Vásárhelyre visszatérve tanítani kezdett. Mint elsõ generációs értelmiséginek többet kellett küzdenie azért, hogy feljusson erre a szintre, úgy véli ennek is köszönhetõ, hogy soha nem szakadt el a valóságtól, realitásérzéke mindig megmaradt. A mûvészekrõl kialakult bohém kép tõle távol áll, tanárként nem engedhette meg magának, de nem is vágyott erre a labilis életformára, számára fontosabb volt az átgondoltabb, kiszámíthatóbb élet. Visszagondolva úgy véli, ezt a pályát ilyen eredménnyel nem tudta volna a felesége és a családja nélkül végig csinálni. “Úgy érzem, nem kell szégyenkeznem a megtett utam és a teljesítményem miatt sem” – jelentette ki. Hézsõ Ferenc elsõsorban tanárnak tartja magát, mert azt vallja, hogy tanítani csak akkor lehet jól, ha tisztázta a maga világképét, világnézetét. Hozzátette: “Nem csak adtam, mint tanár, hanem nagyon sokat kaptam is a fiataloktól. Mindig arra sarkallt ez a környezet, hogy megújítsam saját magam, így mindig elõre tekintettem. Egész munkásságom ezt a fajta magatartást tükrözte, és tanítványaimnak is azt szoktam tanácsolni, hogy igényesen elõre figyeljenek, és önmagukat próbálják megvalósítani.” Forrás: Promenád.hu
