Kik robbantották ki a forradalmat?Jobbágyi Gábor könyvét mutatták be az Emlékpontban1956. október 23-án a magyar sztálinisták és a Szovjetunió együttmûködésének köszönhetõen robbant ki a forradalom – vázolta fel kedd este, az Emlékpontban tartott elõadásában Jobbágyi Gábor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának tanára, aki akkoriban kilencéves volt és súlyos sérüléseket szenvedett. A lakásukba becsapódó szovjet gránát a szomszéd szobában robbant fel, halálosan megsebesítve az elõadó nagymamáját, míg az õ lábába húsz szilánk fúródott. A szerzõ 1956 és a megtorlás fekete könyve címû kötetét a Nagy Gyöngyivel, az Emlékpont történészével folytatott beszélgetés keretében ismerhették meg a résztvevõk. A szovjetek számára stratégiailag fontos terület volt Magyarország, hiszen Sztálin nem vetette el végleg a Nyugat lerohanásának lehetõségét, amelyhez hazánk területe megfelelõ kiindulási pontot jelenthetett. Jobbágyi Gábor szerint a szovjet titkosszolgálat forgatókönyve alapján a demonstráló tömegeket tudatosan terelték a felfegyverzett katonai egységek elé, amelyek – a szovjet katonák irányításával – tüzet nyitottak rájuk.Az országban eldördült sortüzek jelentõs részénél egyáltalán nem volt halálos áldozat, ahol az egységek a magyar tömegoszlatási szabályok szerint jártak el: csak a felszólítást, a levegõbe leadott figyelmeztetõ- és a tömeg lába elé leadott, úgynevezett porzó lövések után került volna sor a célzott lövésekre, kerülve a nõkre és gyermekekre leadott találatokat, ám a tömeg már a figyelmeztetõ lövések hatására feloszlott.Azonban voltak olyan esetek – így a Parlamentnél, a Salgótarjánban vagy a Mosonmagyaróváron bekövetkezett sortüzeknél -, ahol az oroszul kiadott tûzparancs után a katonák azonnal a fegyvertelen tömeget vették célba és nemcsak a férfiakra, hanem nõkre és gyerekekre is tüzeltek. Utóbbi esetekben a tüntetõkkel szemben az ÁVH és az azzal azonos személyi körökbõl felállított határõrség mellett a szovjet haderõ katonái álltak.Szerov tábornok, a szovjet titkosszolgálat vezetõje már október 23-án Budapesten tartózkodott, ahol kijelentette: reméli, hogy a magyar rendõrség tudja, hogy lõni kell a felvonuló fasisztákra. A november 25-én a Parlamentnél eldördült sortüzet megelõzõen Szerov a magyar vezetõkkel tárgyalt, ám nem sokkal a lövések hangja elõtt elhagyta a tárgyalótermet, majd többen a Kossuth téren látták.Az elõadó hozzátette: a KGB forgatókönyvéhez tartozott az is, hogy a tömegeket fegyverekkel lássák el, és ez 56-ban Magyarországon is így történt. Jobbágyi Gábor kifejtette: a szovjet provokációs stratégia szerint leadott sortüzek felháborodáshoz, majd zavargásokhoz vezettek, amelynek megszüntetéséhez az adott ország szovjetbarát erõi “segítségért” a Kremlhez fordultnak. Ebben a kádári vezetés kezét az az Andropov, az akkori budapesti orosz nagykövet fogta, aki Brezsnyev halála után a pártfõtitkári posztot töltötte be Moszkvában.Már 1956 nyarán kész volt a Magyarország lerohanását célzó hadmozdulat, a Hullám-terv forgatókönyve és mint az elõadó rámutatott: a szovjet csapatok beáramlása már a rádiónál kibontakozó harc megkezdése elõtt megkezdõdött. Jobbágyi Gábor hozzátette: a Szovjetunió az érvényben lévõ nemzetközi szerzõdéseket – köztük a Varsói Szerzõdésben foglaltakat – áthágva hatolt be fegyveresen Magyarország területére, míg a forradalom áldozatainak száma is jóval magasabb, mint arról a történelemkönyvek írnak. A legtöbbek által elfogadott két és félezer harcokban életét vesztett és a 229 halálraítélttel szemben adatok szerint 20 ezren haltak meg a harcok során, míg Illyés Gyula nemrég nyilvánosságra került naplója szerint 70 ezren hunytak el az események idején. És a dokumentumok nem szólnak azokról, akik a szovjet megszállás után bevezetett, statáriális bíráskodás következtében hunytak el, de a tömegsírba került áldozatok sem szerepeltek a statisztikákban.
