Néprajzkutató. Laskón született. Középiskolai tanulmányait Kunszentmiklóson végezte, majd a Budapesti Tudományegyetem Eötvös-kollégiumába nyert felvételt, ahol 1933-ban magyar-német szakos tanári oklevelet szerzett. Egyetemi évei alatt turkológiával és etnográfiával is foglalkozott, majd néprajzból doktorált Györffy István professzornál. 1935 és 1939 között a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnáziumban tanított. 1942-ben a budapesti Teleki Pál Tudományos Intézet munkatársává nevezték ki. 1949-ben az ELTE Néprajzi Intézetének tanára, 1951-től 1980-ig, a tárgyi néprajzi tanszék tanszékvezető egyetemi tanára volt. 1967-től haláláig az MTA Néprajzi Bizottság elnöke. Részt vett több tudományos folyóirat szerkesztésében. Kutatásait, amelyek felölelik az egész anyagi kultúra területét, interdiszciplinaritás jellemzi. Különösen a népi állattartás és földművelés hagyományainak kutatásában alkotott jelentőset.Az eredetileg költőként induló Szabó Magdát mindenekelőtt regény- és drámaíróként tartjuk számon. A világ is így ismeri, hiszen ő az egyik legtöbbet fordított kortárs magyar író: művei számos országban és nyelven megjelentek. Irodalmi díjakat, állami kitüntetést kapott, többek között Kossuth-díjat (1978) és Corvin-láncot (2001).