Dr. Miklós Péterrel, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum igazgatójával, az Emlékpont intézményvezetőjével a Délmagyarország 2020. július 7-i számában jelent meg interjú.
Saját elvtársaihoz képest is baloldali volt Komócsin Mihály, a Komócsin családnak nagy szerepe volt abban, hogy Csongrád a Pol Pót megye gúnynevet kapta. A Délmagyarország napilap ekkor a párt szócsöve volt: szakértőt kérdeztünk, hogyan jutottak Komócsinék ekkora befolyáshoz.
1945 nyarán a kommunista párt megszerezte a kiadás jogát. Az újság évtizedekre politikájuk eszközévé vált – írtuk 110 éves a Délmagyarország című cikkünkben. Csongrádot a kambodzsai kommunista diktátor után Pol Pot megyének is nevezték a megyei pártvezetés keményvonalassága miatt – és ez nyilván az újságra is rányomta a bélyegét.
SAJÁT ELVTÁRSAINAK IS BALOS VOLT
– Abban, hogy Csongrád megye gúnyneve a Kádár-korszakban Pol Pot megye volt, közvetlen a szerepe a Komócsin családnak. Az ifjabb Komócsin Mihály – aki előbb a szegedi, majd a Csongrád megyei pártbizottság titkára volt – ugyanolyan szélsőbaloldali volt, mint a testvére, Zoltán. Utóbbi Kádár János „munkásellenzékének” meghatározó alakja volt, állítólag Brezsnyev őt látta volna szívesen Kádár utódjaként. Vezette a KISZ-t, majd volt az MSZMP központi bizottságának külügyi titkára, és az országos pártlap, a Népszabadság főszerkesztője is. Az állampárt bizalmas belső jelentésében azt írták 1957 augusztusában, a megtorlások idején, hogy „az országban nincs még egy olyan hely, mint Szeged, itt ugyanis a párt annyira balos és itt vallják legjobban a rákosista-sztálinista elveket”. Ekkoriban ifjabb Komócsin Mihály volt a városi párttitkár, akit még saját elvtársai is „balosnak” tartottak – foglalta össze Miklós Péter, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum igazgatója.
RÉGI MUNKÁSMOZGALMI FAMÍLIA
Hogyan, miért jutottak akkora hatalomhoz a család tagjai? A téma szakértője elmondta: a Komócsin család régi munkásmozgalmi família volt. Édesapjuk, idősebb Komócsin Mihály az 1919-es tanácsköztársaság diktatúrájában is szerepet vállalt, a szociáldemokrata párt kommunistabarát „balszárnyához” tartozott. Amikor 1944 októberében Szegedet megszállták a szovjetek, meg kellett szervezniük a helyi rendőrséget. „Politikailag megbízható” vezetőket kerestek. Így került a képbe az idősebb Mihály testvére, Komócsin Illés és fia, Mihály. Komoly feladatokat vállaltak mind a rendőrség, mind a kommunista párt helyi megszervezésében.
KÉPESSÉGEIT TÚLÉRTÉKELI
– Ifjabb Komócsin Mihály 1944 decemberében a rendőrség szervezője, 1948-ban már szegedi párttitkárhelyettes. Rákosi Mátyás diktatúrájának éveiben volt a budapesti XII. kerületnek és Heves megyének is a párttitkára. Ott szolgált megbízhatóan, ahová a párt állította. Egy 1950-es káderjelentésben olvashatjuk róla, hogy „feltétlenül osztályhű és párthű”. Talán ez a párthűség lehetett politikai karrierjének és viszonylag nagy befolyásának a titka – világított rá Miklós Péter.
A kollektív emlékezetben helyi kiskirályként maradt meg Komócsin Mihály, akinek nem lehetett ellentmondani. – Hogy mennyire tartották „kiskirálynak”, annak illusztrálására megint egy állampárti belső jelentést kell idéznem. 1951-ben azt írták róla, hogy „a munkájában mutatkozó hibákat nem ismeri el, a bírálatokat nem fogadja el. Képességeit túlértékeli. Munkatársaihoz nem tud elvtársias kapcsolatot találni.” Azt hiszem, ez mindent elárul róla és hatalomgyakorlási módszereiről – mondta a szakértő.
AZ ÁTLAGKERESET DUPLÁJÁT KAPTA
A kommunista vezető 1985-ben magától lépett vissza, amikor Király Zoltántól vereséget szenvedett a jelölőgyűlésen, az országgyűlési választások előtt. Nyugdíjazása után nem volt befolyása, és aktív politikai tevékenységet sem folytatott. Miután „érdemei elismerése mellett” fölmentették megyei párttitkári funkciójából, nyugdíja 13 232 forint volt, amit 1500 forinttal egészítettek ki kitüntetései miatt. Akkoriban a magyar átlagkereset havi hatezer forint körül mozgott. 2016. december 15-én hunyt el. Megírtuk: teljes titokban temették el 2017 januárjában.
Délmagyarország, Farkas Judit