ArchívumHírekHírek 2013

Utcai installáció a kuláküldözés emléknapján

A kuláküldözés áldozataira emlékeznekMegrázó utcai installáció az Emlékpontnál A rettegett ÁVH által agyonvert, megkínzott parasztemberek portréi, kuláklisták és beszolgáltatási dokumentumok, uszító hangvételû újságcikkek szembesítik az Emlékpont elõtt elsétálókat a kuláknak bélyegzett gazdák tragikus sorsával június 29-én. A Magyar Országgyûlés a kuláküldözés idején tönkretett magyar gazdák emléknapjává nyilvánította június 29-ét, Péter-Pál napját, amely a hagyomány szerint a betakarítás kezdete, “a parasztság ünnepe”. Határozatában az Országgyûlés elítéli a kommunista diktatúra idején a magyar középparasztsággal szemben tanúsított kegyetlen üldöztetést és megkülönböztetést. A ½kuláküldözés½ a kommunista hatalomátvétellel vette kezdetét, amikor is a Rákosi-rezsim kíméletlen harcot indított a magyar agrártársadalom ellen. A párt minden eszközzel arra törekedett, hogy lerombolja a hagyományos paraszti életformát, és a parasztokat földjeik elhagyására kényszerítse. A támadások célkeresztjébe a szovjet mintának megfelelõen a “kulák” került. A kulák szónak nincs magyar megfelelõje. Még csak le sem fordították. Bárkibõl lehetett kulák, vagyis közellenség: szabad préda. Kuláklisták készültek, és erre felkerültek Hódmezõvásárhely legtekintélyesebb gazdái is, azok, akik a legeredményesebben gazdálkodtak. Országosan, mintegy 71 ezer kulákcsaládot tartottak nyilván. Bár hivatalosan a 25 holdon felüli közép- és gazdagparasztok számítottak kuláknak, a gyakorlatban ezt a helyi pártvezetés döntötte el. Hódmezõvásárhelyen mintegy kétezer ember került kuláklistára. A kuláknak bélyegzetteket különadókkal, megemelt beszolgáltatási kötelezettséggel, állandó pszichés és fizikai terrorral sanyargatták. Nyilvános fenyítésekkel, verésekkel, munkaszolgálattal, kitelepítéssel, vagyonelkobzással, hatósági eljárások ezreivel, koholt vádak alapján indított perek százaival, súlyos börtönbüntetésekkel és kivégzésekkel akarták megtörni az embereket. A gazdák pedig tömegével menekültek földjeikrõl, miután azokat “önként” felajánlották az államnak. Volt, aki nem bírta elviselni a zaklatásokat, és öngyilkosságot követett el, másokat otthonukban vertek agyon vagy a börtönben elszenvedett fizikai bántalmazások következtében vesztette életét.