ArchívumHírekHírek 2015

Felvidéki magyar sors a szovjet uralom éveiben

Felvidéki magyar sors a szovjet uralom éveibenA kényszermunkára hurcoltakra és a kitelepítettekre emlékezõ tanóra Magyarország szovjet megszállásának hetvenedik évfordulójára, illetve a Felvidékrõl kitelepítettek emléknapja alkalmából rendhagyó tanórán mutatja be Nagy Gyöngyi, az Emlékpont történésze felvidéki nemzettársaink második világháborút követõ sorsának alakulását április 10-én, pénteken 10 órakor a hódmezõvásárhelyi közgyûjteményben. A felvidéki magyarság második világháború utáni sorsa szempontjából perdöntõnek bizonyult, hogy a szövetséges hatalmak már a háború alatt elfogadták a londoni emigrációban mûködõ csehszlovák kormánynak azon a elképzelését, miszerint Csehszlovákiát a 1938-as határai között a felvidéki magyar területeket is visszakapva újítsák fel és olyan nemzetállamot teremtsenek, amelybõl hiányzik a nem szláv lakosság. A német kisebbség kitelepítésén túl a “magyarkérdés” végleges megoldását is szorgalmaztál Bene¹ék a Szovjetunió és az ottani kommunista emigránsok támogatásával. Szlovákiában már 1944 közepétõl kibontakozott a magyarellenes hisztéria, az elsõ magyarellenes intézkedéseket az 1944 augusztusában kirobbant szlovák nemzeti felkelés idején hozták meg. A Moszkvában megalakult új kormány 1945 elején Kassára tette székhelyét. Az április 5-én itt meghirdetett kormányprogram kimondta a csehek és a szlovákok egyenjogúságát, miközben a németeket és a magyarokat a kollektíven háborús bûnösé nyilvánította. Bene¹ 1945. augusztus 2-án kiadott elnöki dekrétuma automatikusan megfosztotta a szlovákiai magyarokat állampolgárságuktól, juttatásaiktól, és elõírta mind az állami- mind a magánalkalmazottak elbocsátását. Gútáról Csehországba deportáltak a Mlada Boleslav-i vasútállomáson 1947. februárárjábanForrás: Magyar Országos Levéltár A hatalom nyílt nacionalizmusának elsõ megnyilvánulása volt a pozsonyi magyarok elûzése 1945 májusában. Közben megindult a magyarok ½közmunkára történõ½ deportálása