Tisza István meggyilkolásáról “Gróf Tisza István halálával a nemzeti érdekérvényesítés képessége is a sírba szállt a magyarságra nézve.” – jelentette ki Csere Péter, a miniszterelnök meggyilkolásáról szóló könyv szerzõje pénteken este az Emlékpontban. 1918. október 31-én gyilkolták meg, Hermina úti villájában, gróf Tisza István egykori miniszterelnököt, felesége és unokahúga elõtt. Tisza Istvánt, két kormányfõi ciklusa alatt, markáns konzervatív politika és az ellenzéki obstrukció elleni kíméletlen fellépés jellemezte. Miután az I. világháború kirobbanásakor – kezdeti ellenállása után – Tisza a háború mellett foglalt állást, a küzdelem elhúzódása nyomán elégedetlenné váló tömegek szemében õ lett a véres események szimbóluma, ezzel együtt pedig az ország nyomorúságának felelõse is. Nem véletlen, hogy a politikus elleni, október utolsó napján történt végzetes merénylet már a negyedik ezirányú kísérlet volt. A könyv szerzõje szerint gróf Tisza István személyével nagyon sokan foglalkoztak már, azonban a gyilkossággal még alig. “Rettenetesen nehéz volt bejutni az eredeti helyszínre. Rettenetes nehéz volt bejutni, sokszori ígéretek után. Lehet, hogy egy ilyen partizánakcióval oldotta meg egy illetõ, akinek azóta is hálás vagyok. Akkor, amikor már lemondtam minden reményrõl, akkor hirtelen jött egy telefon. Egy óránk volt arra, hogy ott teremjünk. Fél óránk volt, hogy körülnézzünk és fotózzunk.” “Így kerültek végül bele, abszolút unikumnak mondható helyszíni felvételek a könyvbe, amelyek soha egyetlen ezzel foglalkozó kötetben nem szerepelnek.”- emlékezett Csere Péter. Dr. Csere Péter jogász, a Gróf Tisza István meggyilkolása címû könyv szerzõjeFotó: Vásárhelyi Televízió A történeti hûséghez tartozik, hogy Károlyi Mihály és köre hatalomátvételének napján dördültek el a végzetes lövések, amelyek kioltották a volt miniszterelnök életét. Már akkoriban széles körben terjedt el, hogy a gyilkosságot Károlyi Mihály rendelte el. Tény, hogy a politikus életét kioltó halálosztag nagy része az õket támogató és részben hatalomra juttató Központi Budapesti Katonatanács szûk vezetésének tagjai voltak. Az egyik gyilkosról lehet tudni, hogy a Tanácsköztársaság bukása után a Szovjetunióba távozott, míg a másik 15 év börtönt kapott, amit le is ült a szegedi Csillag börtönben, ám a Kádár-rendszer idején “munkásmozgalmi érdemeiért” – köztük a Tisza-gyilkosságban való részvételéért nyugdíj-kiegészítést kapott. Forrás: Vásárhelyi Televízió
