A svájci Hun-völgy különös története Svájban, a Genfi-tótól nem messze található az a szépséges völgy, melynek lakói azt vallják magukról, hogy Attila leszármazottai. A rómaiak elöl az Anniviers-völgybe menekült vagy a kalandozás idején ½ott ragadt½ magyarokról lesz szó kedden délután öt órakor az Emlékpontban. Salamin András szakmáját tekintve építõmérnök és matematikus, aki helytörténettel és saját megfogalmazása szerint ½magyar õstörténeti kalandozással½ is foglalkozik. A svájci Hun-völgy különös történetével családtörténeti kutatása során találkozott: Martin Salamin, az elõadó ükapja 1835-ben a sárlavinák és a kõgörgetegek elöl menekülve választotta új otthonául a Kárpát-medencét, õseinek hazáját. A dél-nyugat svájci Wallis kantonban, a Rhone folyó alsó völgyében található az a szépséges, elzárt és nehezen megközelíthetõ táj, melyet négyezer méteresnél magasabb hegyek öveznek. A franciául Val d’ Anniviers-nek nevezett völgyben majdnem mindenkit Salaminnak hívnak, akárcsak az est elõadóját, aki könyvet is írt a hunok alpesi honfoglalásról. Salamin András azt nyilatkozta, hogy nem hagyják nyugodni azok a történelmi problémakörök, amelyeket agyonhallgat a hivatalos történelemtudomány. Pinsec- magyar nevén Penszék – házaiForrás: www.tourismesuisse.com A kutató szerint a svájci hunok völgyében élõk a hunok, akik a 451. évi catalaunumi csatát követõen menekültek oda vagy a 936-ban errefelé kalandozó, és ott ragadt magyarok leszármazottai. Az annivardok Rousseau egyszerû, szorgalmas, de vendégszeretõ népként jellemezte õket valaha hun-magyar nyelvet beszéltek, s nyelvük egészen a 16. századig fennmaradt. Salamin szerint számos más bizonyíték is õrzi a hun-magyar rokonságot. Az ég felé törõ hegyek között található meredek csúcsok övezte települések nevei, Penszék, Luk, Náva, Návaszék vagy éppen a völgy legnagyobb települése Vissioe (magyarosan Vizsoly) egyértelmûen magyar hangzást mutatnak. Az itt élõk leggyakoribb családnevei a Salamin mellett a Barna és a Kálló voltak. Még érdekesebb talán, hogy a névhasználatban egészen a legutóbbi idõkig a családnév megelõzte a keresztnevet és házaikon rovásírásos családjeleket is felfedeztek a kutatók. Az itteni épületek építésmódja, szigetelése, fedõanyaga és zsindelyezése megegyezik a székelyekével. A házakon ma is ott vannak a hunok jelének tartott tulipándíszek, valamint a házakba belevésik az építõ nevét és dátumát is. A völgyben található egy 800 évesre becsült, fagerendába vésett rovásírásos felirat is. A völgylakók halottkultusza szintén a rokonsági teóriát erõsíti: a temetés után a környék más helyeitõl teljesen eltérõen hosszú és élénk halotti tort tartottak, míg a temetõk sírkeresztjein hatágú csillag jelenik meg, mint õsi napszimbólum. A táj 18. századi kutatói leírták, hogy az ott élõk regéi, mondái, a magyar népmesékhez hasonlatosan, az ember és a természeti erõk küzdelmérõl szóltak. A svájci Hun-völgy különös történetét mintegy százhúsz képpel illusztrált elõadáson mutatja be Salamin András november 24-én 17 órai kezdettel az Emlékpontban.
