ArchívumHírekHírek 2016

Az Kötőtűtől az esztergapadig – nők a szocializmusban

Kötõtûtõl az esztergapadig – nõk a szocializmusban A nemzetközi nõnap eredetérõl, történetérõl és a Rákosi- és a Kádár-érában betöltött szerepérõl tartott rendhagyó történelemórát kedden Nagy Gyöngyi, az Emlékpont történésze. A közgyûjtemény teltházas konferenciatermében az elõadó felidézte: az elsõ, a témához köthetõ eseményt 1857-ben jegyezték fel, amikor március 8-án New York utcáin a nõk egyenjogúságáért tüntettek, mintegy negyvenezren. Azonban mégsem ez a megmozdulás az, amely kapcsán a nõnap e dátumhoz kötõdött. Az 1900-as évek elsõ éveiben, az Egyesület Államokban a nõk választójogáért több alkalommal szerveztek megmozdulást, amelyek sorában 1911. március 19-én már nemzetközi tüntetésrõl számolt be a sajtó. Az elõadó kifejtette: az eseményre mozgósító plakátokon elõször csak a nõk jogainak elismerését szorgalmazták, késõbb a transzparenseken megjelentek szociális kérdések és a nemzetközi szolidaritás hangsúlyozása is. Miután 1917-ben Szentpéterváron március 8-án tüntettek a nõk kenyérért és a békéért, ez a dátum lett a nemzetközi nõnap elfogadott napja. A bolsevik hatalom propagandája gyorsan magáévá tette a korábban a szociáldemokrata szervezetek kezdeményezte nõnapot, s a cár lemondását követõen létrejött Kerenszkij-kormány, hogy a nõket eszméik támogatására megnyerje, néhány hónapra választójogot is biztosított számukra. Európa országaiban a nõk választójogát különbözõ idõpontokban fogadták el. Magyarországon erre 1919 után került sor, míg számos nyugati országban ez csak a II. világháborút követõen történt meg, de Belgiumban csak 1958 óta szavazhatnak a nõk a választásokon. Nagy Gyöngyi felidézte: a Marx és Engels neve alatt megjelent Kommunista Kiáltvány 1848-ban a nõkben “a burzsoázia puszta termelõeszközét” látta, ennek megfogalmazása szerint a család csak “burzsoá csökevény”, amelybõl jobb a gyermekeket kiemelni és nevelõotthonokban biztosítani “fejlõdésüket”. Nagy Gyöngyi, az Emlékpont történésze – háttérben a Hódiköt egyik ruhaösszeállítása A Rákosi-korszak Magyarországán a párthatalom által hirdetett nézetek szerint az anyaság is a termelés része, hiszen a gyermekekbõl lesznek az iparban dolgozó munkások és a fiúkból válnak a “békeharc” katonái. Az elõadáson elhangzott a diktatúra kiépítésének idején Szegeden regnált kommunista vezetõ, Komócsin Zoltán kijelentése is, amely szerint “a nõ ember, elvtárs és anya”, amely definícióból süt az akkori rendszer nõiesség-ellenessége. A rendhagyó órán szó volt arról is, hogy Sztálin úgy vélte: meg kell tartani a nõket a proletariátus oldalán és ehhez megfelelõ eszköznek tartotta a nõnap megünneplését. A nemzetközi nõnap alkalmából Magyarországon már 1914-ben is tartottak rendezvényeket, amelynek fõ szervezõje az akkori Magyarországi Szociáldemokrata Párt volt, míg késõbb, a Horthy-korszakban a nõnap jelentõsége csökkent, viszont ebben az idõben – nemcsak egy-egy napon – sok más szervezet is foglalkozott a nõk jogaival, a családok és a rászorulók segítésével. A Magyar Nõk Demokratikus Szövetsége – amely 1945-ben alakult meg az akkori köztársasági elnök, Tildy Zoltán feleségének vezetésével – 1948-ig a nõk, gyermekek és szociálisan rászorulók segítse mellett a hadifoglyok családjainak támogatását végezte. 1948-ban – a két kommunista párt egyesülését követõen – Rajk Lászlóné vette át az MNDSZ irányítását, és ekkortól – a szovjet mintát követve – kötelezõ lett hazánkban a nemzetközi nõnap megünneplése is.A nõkrõl kialakítani kívánt kép a II. világháborút követõen többször is változott. A világháború utáni újjáépítésben szükség volt a nõk kétkezi munkájára és az 1948-tól kibontakozó, erõltetett iparosítás céljainak megfelelõen az addig hagyományosan nõi foglalkozások helyett a propagandában egyre többet tûnt fel a traktoros, a kombájnos nõ, valamint az “elférfiasodást” célozta a vájárként, bányászként, esztergályosként, sõt olvasztárként megjelenõ nõ modellje. A Rákosi-korszak nõjétõl a hatalom elvárta, hogy dolgozzon keményen, legyen szakképzett, de öltözzön divatosan és mindemellett legyen politikailag képzett békeharcos, sõt, gondolkozzon internacionalista módon. Ezekben az években a nõnap igazán a kommunista párt “önünneplése” volt, amely során felvonultathatta és elismerhette az általa elvárt nõi szerepek beteljesítõit, nem egy esetben Kossuth-díjjal jutalmazva a sokgyermekes anyákat, vagy a sztahanovista mozgalom keretében, a nehéziparban kiválóan teljesítõ nõket. 1953-tól, Nagy Imre miniszterelnöksége idején ez a modell ismét változott, a kiadványokban újra egyre több ábrázolást lehet látni a gyermekével megjelenõ nõkrõl, de ábrázolták õket színjátszóként, sportolóként, vagy népviseletben megjelenítve. A Kádár-korszakban már nemcsak a sokgyermekes anyákat ismerték el A Kádár-korszak – a Rákosi-éra sok vadhajtása nélkül – már nemcsak a sokgyermekes anyákat ismerte el, hanem azokat a nõket is, akik a szakterületükön – akár, a hagyományos nõi szakmákban és hivatásokban – magas szinten teljesítettek. Nagy Gyöngyi elõadásában bemutatta a sok hódmezõvásárhelyi nõ egykori munkahelyét, az egykori Kokron Gyár ’49-es államosításával létrejött – Hódiköt Divatkötöttáru Gyárat is. Mint elmondta, itt 1961-tõl fõleg pulóvereket, kardigánokat és sportöltözékeket gyártottak gyapjúból és szintetikus anyagokból és a brigádmozgalomban szervezett termelés eredményét több külföldi országba is értékesítették. Az elõadás résztvevõi megtekinthették azt a mini kiállítást is, amelyen az Emlékpont gyûjteményében megtalálható, a Hódikötben gyártott ruhadarabokat állítottak ki és az elõadás szervezõi – a nemzetközi nõnap alkalmából – édességgel kedveskedtek a rendhagyó történelemóra hölgy-látogatóinak. Arany-Tóth Attila