Vásárhelyi élmények is elõkerültek a taxisblokádról szóló könyv bemutatóján Milyen út vezetett az országot négy napra, csütörtöktõl vasárnapig – az akkori jogszabályok szerint is törvényellenesen – megbénító taxisblokádra, ebben milyen szerepet játszott az akkori ellenzék, a köztársasági elnök, Göncz Árpád és mindez milyen hatással volt az Magyar Demokrata Fórum (MDF) vezette kormányra? Ezekre a kérdésekre igyekeztek válaszolni az Emlékpont hétfõ esti rendezvényének elõadói. A Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum munkatársai, Szekér Nóra és Riba András, a taxisblokád történetét feldolgozó kétkötetes könyv szerzõi Zeman Ferenccel, az Emlékpont történészével beszélgetve rajzolták meg az 1990. október 25-ét megelõzõ napok politikai és gazdasági helyzetképét. Riba András, Szekér Nóra és zeman Ferenc Szekér Nóra elmondta: a blokádot kiváltó, több mint hatvan százalékos benzináremelés közvetlen oka a kõolaj világpiaci árának jelentõs növekedése volt, amely államcsõddel fenyegetetett, valamint az, hogy a Szovjetunióból érkezõ készletek az ország szükségletét mindössze egy-két napra fedezték, függõ helyzetben tartva ezzel hazánkat. Nem sokkal korábban Washingtonban az Antall-kormány tagjaival közölték, hogy az ország csak hitelalapú segítséget kaphat a nyugattól, segélyre ne is számítsanak. Az áremelésre ultimátumszerûen került sor. Hírét azonban a kormány a blokád elõtt megtartott önkormányzati választásokig nem hozta nyilvánosságra – egyrészt annak politikai hatásaitól, másrészt felvásárlási hullámtól tartva. – A kutatók az országos és a fõvárosi rendõrsági irattárat feldolgozva sem találtunk bizonyítékot, hogy központi irányítással foglalták volna el a fõbb közlekedési csomópontokat a fuvarozók – mondta el Riba András, hozzátéve, hogy a konkrét akciót a kormány kommunikációja váltotta ki, amelyre igyekezett az akkori ellenzék rászervezni, megpróbálva a kritikát össztársadalmi szintre emelni. A legnagyobb ellenzéki párt, a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) úgy gondolhatta, hogy a számára eredményes önkormányzati választások után akár át is veheti a hatalmat a blokád eszközével – tette hozzá Szekér Nóra, kifejtve, hogy Horváth Balázs belügyminiszter – aki a miniszterelnöki jogköröket az épp akkor kórházba vonult Antall Józseftõl vette át – inkább egyfajta új típusú BM-vezetõ volt, mintsem klasszikus, határozott rendõrminiszter. A köztársasági elnök pozíciójáról Szekeres Nóra elmondta: Göncz Árpád, aki az MDF-SZDSZ paktumnak köszönhetõen nyerhette el hivatalát, ha nem is nyilvánosan, de feszült viszonyban állt Antall Józseffel. A miniszterelnök péntek délelõtt arra kérte a köztársasági elnököt, hogy hívja össze a parlamenti pártok vezetõit és a televízióban tegyenek közös nyilatkozatot – ezt Göncz Árpád visszautasította azzal, hogy õ “a nép mellett áll”. Délután már – a taxisok álláspontjával azonos módon – úgy nyilatkozott, hogy a fuvarozók térjenek a törvényes rend útjára, de csak akkor, ha a kormány teljesíti kéréseiket. Ekkor már készült az a megállapodás a kormány és taxisokat képviselõ szakszervezetek között, amely szerint elõször felszabadították volna az utakat a fuvarozók, majd megkezdték volna a tárgyalásokat. Göncz Árpád nyilatkozatát hallva azonban a taxisok a blokád további fenntartása mellett határoztak. A köztársasági elnök több nyilatkozatot nem tett az üggyel kapcsolatban, azonban – a sajtó érdeklõdésétõl kísérve – többször felkereste az utakat lezáró fuvarozókat. Felmerült a helyzet katonai megoldása is, amelyre azért lehetett volna szükség, mert a rendõrség nem rendelkezett az utakat lezáró gépkocsik eltávolítására alkalmas eszközökkel – közölte Riba András, felidézve, hogy Horváth Balázs péntek reggel kijelentette: ha nem távoznak a taxisok délig, erõszakot alkalmaznak. Azonban a rendõrök hozzáállásában sem bízó vezetés túl kockázatosnak tartotta a katonai erõ alkalmazását, s – bár visszavonták ezt a fenyegetést -, a baloldali sajtó errõl nem tájékoztatott. Taxisblokád Vásárhelyen, az Ady Endre utcán (Enyedi Zoltán archív felvétele) A kormány melletti vasárnapi szimpátiatüntetés vezetõje, Lezsák Sándor észlelve a helyzetet, hogy a taxisok mellett azonos idõben demonstráló kisebb, de radikális erõvel találkozhatnak, úgy határozott, hogy a Margit-hídon és a Lánchídon átvezetve a csapatot, elkerüli a konfrontációt. Amikor a kormánypárti tüntetõk a taxisok által lezárt hidakhoz értek, ott a Himnuszt kezdték énekelni, aminek hatására a blokád megnyílt elõttük, így az összecsapás elmaradt. A blokád során senki sem nyert – vonta meg a mérleget Riba András, kifejtve: az üzemanyagárakat némileg mérsékelte a kormány, amely következtében presztízsveszteséget könyvelhetett el, azonban az SZDSZ sem gyõzött. Szekér Nóra hozzátette: jelentõs társadalmi támogatottságot vesztett Antall József kabinetje, amelyet nem is tudott visszanyerni. A blokád a késõbbiekben tabutéma maradt kormánykörökben, annak konzekvenciáit nem vonták le. A politika módszertana megváltozott, Horváth Balázs helyét Boross Péter vette át, aki vonalasabb vezetést valósított meg a BM-ben. Kiss György az elõadókkal Az elõadást követõen beszélgetés alakult ki az eseményre vendégként érkezett, ma már nyugdíjas vásárhelyi taxis, Kiss György és a kötet szerzõi között, akik elsõ kézbõl értesültek a blokád vásárhelyi eseményeirõl. Kiss György elmondta: akkor a vásárhelyi gyárak szállítói, sõt, a Volán dolgozói a cégek jármûveivel vettek részt a blokádban. (Fotó: Emlékpont, archív fotó: Enyedi Zoltán)
