Történelmi tények, emberi érzelmek és politikai célok hálójában Turbucz Dávid Horthy-kultuszról szóló könyvét mutatták be az Emlékpontban A Horthy Miklós tevékenységét megítélõk legtöbbje a kormányzó teljesítményét a skála szélsõ értékein helyezi el. Vannak, akik az országmentõ államférfit, míg mások a magyarok ezreit halálba küldõ zsarnokot látják benne. Turbucz Dávid, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa A Horthy-kultusz 1919-1944 címû könyvében és a hódmezõvásárhelyi Emlékpontban csütörtök este megtartott elõadásában is igyekezett a mindkét nézõpont által figyelembe vett történelmi adatokat sorra venni. A történész elmondta Horthyról : ötven éves koráig nem is élt életvitelszerûen Magyarországon, az Osztrák-Magyar Monarchia országaiban futotta be katonai karrierjét, csak nyaranta látogatva haza Kenderesre. Amikor azonban 1920-ban, az elveszett világháború és a Tanácsköztársaság viharos hónapjai után az ország élére választották, olyan programmal lett kormányzó, amely az országot a válságból kivezetõ államférfiként mutatta meg õt. Turbucz Dávid szólt arról is, hogy Horthy a nyilvánosság elõtt tett nyilatkozatai szerint ugyan nem várta el, hogy példaképéhez, Ferenc Józsefhez hasonló módon ünnepeljék, a dokumentumok igazolják, hogy mégis ismerte és támogatta a tiszteletére megtartott születésnapi és névnapi ünnepségek lebonyolítási rendjét. A bécsi döntéseket követõen az egykor elcsatolt és általuk visszatért területekre történõ bevonulásainak koreográfiája is változott az idõk során. 1938-ban még ünnepélyes keretek között vonult be fehér lován a felvidéki városokba, azonban a Kárpátalját – ahol akkor már háborús cselekmények zajlottak – minden különösebb ünneplés nélkül kereste föl, míg a Délvidék visszatértekor, 1940-ben csak az impériumváltás után két hónappal, a Szent István-napi ünnepek idején kereste fel a vajdasági városokat. Horthyban politikai ellenfelei a diktátort látták, a Népszava már 1929-ben a fasiszta jelzõt aggatta rá, 1945 után a kommunista propaganda szívesen nevezte imperialistának, sõt a Ludas Matyi karikatúráján Hitler kutyájaként is ábrázolták az egykori kormányzót. 1948 után a negatív Horthy-kép kötelezõvé vált a történész szakma képviselõi között – ezt az 1950-es években ajánlatos volt komolyan is venni -, amely csak a kádári konszolidáció idején, a kisebb példányszámú kiadványokban válhatott árnyaltabb értékeléssé. 1993-ban Horthy újratemetése idején mindkét nézet hangjai erõsen szóltak a magyar társadalomban, amelyet egészen 2007-ig csend követett. Akkor a Jobbik, mint politikai párt igyekezett benne megláttatni a rendpárti vezért, aki saját politikai elképzeléseiknek megtestesítõje, míg a baloldalról a kritika hangjai váltak hangossá, s azóta ezek az álláspontok megmerevedtek. Turbucz Dávid hangsúlyozta: a Horthyval kapcsolatos meglátások nagyon eltérõek: vannak, akik Horthy újraszületésében reménykednek a haza sorsának jobbra fordulása érdekében, míg mások a fasiszta hazaárulót látják benne. Az elõadás végén Miklós Péter, az Emlékpont intézményvezetõje kijelentette: Turbucz Dávid empirikus kutatásokon alapuló módszerével, a tényekre és nem az érzelmekre alapozva állította össze a Horthyról szóló munkáját.
