ArchívumHírekHírek 2016

TrianonjainkA trianoni traumától a nemzeti összetartozásig

TrianonjainkA trianoni traumától a nemzeti összetartozásig Miklós Péter, az Emlékpont intézményvezetõjének Vizi László Tamás: A sérelmi politizálásától a nemzeti összetartozásig – Trianon, revízió, határkérdés, nemzetegyesítés (1920-2010) címû könyvérõl írt recenziója megjelent a Magyar Idõk 2016. július 30-i számában. Vizi László Tamás fõiskolai tanár, a Kodolányi János Fõiskola rektorhelyettese hosszú évek óta kutatja Magyarország két világháború közötti történetét, s kiemelten foglalkozik a Trianon-témakörrel. Ennek keretében alapvetõ kutatásokat végzett a békediktátum aláírásának körülményeivel, illetve a szerzõdést aláíró politikusok pályájával kapcsolatban. Kutatásainak eredményeit a közelmúltban megjelent A sérelmi politizálásától a nemzeti összetartozásig címû, Trianon, revízió, határkérdés, nemzetegyesítés (1920-2010) alcímû könyvében foglalta össze és tette közkinccsé.A kötet kilenc évtized krónikája, amely különbözõ történelmi korszakokon és eltérõ politikai szituációkon – s azokban megfelelõ helyen és megfelelõ súllyal elhelyezve a kérdést – keresztülívelve elemzi és értelmezi a Trianon-problematikát. Az öt fejezetre tagolt, több mint háromszáz oldalas, filológiailag rendkívüli módon meglapozott (amit a mintegy hatszáz lábjegyzet és a huszonöt lapos irodalomjegyzék is igazol) kötet történeti források mentén, alapvetõ kútfõk alapján mutatja be a revíziós gondolatnak, a trianoni kérdésnek, a nemzetpolitikai koncepcióknak a magyar eszmetörténetben elfoglalt helyét. Vizi László Tamás könyvének elsõ fejezete Trianon kezelésének és a traumatikus békediktátumhoz való viszonyulásnak az elméleti és politikai modelljeit ismerteti kellõ részletességgel és magabiztos arányérzékkel. A szerzõ a Horthy-korszak – hivatalos, illetve informális – revíziós terveinek háromosztatú tipológiáját adja. (1) Az integrális revíziós törekvések alapelve a “Mindent vissza!” jelszó megvalósításának szándéka volt. (2) Az etnikai alapon nyugvó elképzelések a többségében magyarlakta területek visszacsatolását jelölte meg elérendõ állapotként. (3) Az elõbbi két törekvéstõl alapjaiban eltérõ – stratégiai alapú – megoldási modell volt Gömbös Gyula miniszterelnök 1934. évi – nyilvánosságra akkor nem került – terve. A kormányfõ ugyanis nem történelmi, vagy etnikai, hanem gazdasági és geopolitikai szempontok szerint javasolt határmódosítást, amelynek jegyében például a jó mezõgazdasági termõterülettel bíró, ugyanakkor iparosodott és nyersanyagforrásként is értékes Bánság – amelynek területén a magyarság kisebbségben volt – Magyarországhoz került volna, míg a kompakt magyarlakta Székelyföld továbbra is Románia részét képezte volna.A kötet második egysége az 1947. évi párizsi békeszerzõdést, mint “második Trianont” mutatja be, míg a harmadik fejezetben az államszocialista korszak Trianonhoz – és ezzel a környezõ “baráti szocialista” államok kisebbségben élõ magyarságához – való viszonyát írja le. A felejtés és az elhallgatás jellemezte ez az idõszakot, amelynek csak a végén, az Ceauºescu-féle erdélyi falurombolások elleni civil tiltakozások és ellenzéki mozgolódások idején, 1988-1989-ben került ismét elõ a trianoni kérdés. A rendszerváltozás utáni periódus nemzet- és szomszédságpolitikájáról a könyv utolsó két részében olvashatunk. A 2004. december 5-i népszavazást a szerzõ “újabb lelki Trianonként” határozza meg, míg a nemzeti összetartozásról szóló 2010. évi törvény elõterjesztésének, vitájának és kihirdetésének bemutatása kapcsán hangsúlyozza, hogy az Orbán Viktor vezetésével akkor megalakult kormány “új alapokra helyezte a magyar nemzetpolitikát”. (Vizi László Tamás: A sérelmi politizálásától a nemzeti összetartozásig. Trianon, revízió, határkérdés, nemzetegyesítés. 1920-2010. CEPOLITI Kiadó, Budapest, 2016. 303 oldal. Ármegjelölés nélkül.)