ArchívumHírekHírek 2016

Gyálarét, Trianon szülötte

Gyálarét, Trianon szülötteMiklós Péter, az Emlékpont intézményvezetõjének írása megjelent a Magyar Idõk napilap 2016. október 15- számában. A ma szegedi városrésznek számító Gyálarét területét elõbb a Tisza-szabályozás, majd a trianoni békediktátum által alkotott – természetes, illetve politikai – határ választotta el anyaközségétõl, a napjainkban Szerbiához tartozó Gyálától. Gyálarét kacifántos történetében van grófi uradalom, közigazgatási irredentizmus és “racionalizált” szocialista településpolitika is. A postaszolgáltatásban is zavarokat okozott a trianoni békediktátum. Az 1930-as években történt ugyanis a Délvidéken, hogy levelet küldtek “Fõszolgabírói Hivatal, Zombor” címzéssel, amelyet az 1920 után a délszláv államhoz tartozó Zomborban kézbesítettek, miközben a valódi címzett a magyarországi, Makó melletti kiszombori fõszolgabíró hivatala volt. Ugyanebben az idõben a gyálai Korona Gyógyszertár ügyében küldött leiratot a magyar belügyminiszter a közigazgatásilag egyelõre egyesített Csanád-Arad-Torontál vármegye alispánjának, aki azonban nem tudott felvilágosítást adni, mivel Gyála Trianont követõen a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett. Nagyjából. Külterületének (szántók, gyepek, legelõk és pár tanya, maroknyi lakossággal) egy kisebb szelete ugyanis Magyarországon maradt, és községgé szervezõdött.Ha valaki a térképen Gyálát keresi, akkor Szerbiában találja meg mint a Törökkanizsa község részét képezõ Djala települést, a Szegedtõl tíz kilométerre található magyar határátkelõhely, Tiszasziget szerbiai párjaként. Lakossága nem éri el a nyolcszáz fõt, a magyarok aránya tíz százalék alatti. A falu egy része a trianoni béke következtében Magyarországon “maradt”, s ott alakult meg 1921-ben Gyálarét, amely 1973-ig önálló község volt, azóta Szeged része.A szocialista településpolitika eredményeként létrejött Nagy-Szegednek számos egyedi hangulatú településrésze van. Összehasonlíthatatlanul eltérõ hagyományokkal, sajátos helyi kötõdés- és identitáselemekkel rendelkeznek a XI. század óta fönnálló, azóta folyamatos magyar népességgel rendelkezõ Tápé lakói