1956 vásárhelyi és hazai dokumentumai az Emlékpont vasárnap nyíló kiállításán Az Emlékpont Összefogás a szabadságért. 1956: Magyarországon és Hódmezõvásárhelyen címû, vasárnap délelõtt megnyíló, még rendezés alatt álló kiállítását tekinthették meg a sajtó munkatársai pénteken a közgyûjtemény galériájában. Az anyagot Dr. Miklós Péter, az intézmény vezetõje mutatta be az újságíróknak. – A kiállítás anyaga három forrásból tevõdik össze – ismertette az október 23-án megnyíló tárlatot az intézményvezetõ -, saját kutatásaink alapján számos levéltár, magángyûjtemény, vásárhelyiek és országos tevékenységet folytató magángyûjtõk anyagából állt össze az a közel harminc tabló, amely bemutatja az 56-os forradalomhoz vezetõ utat, a forradalom országos és vásárhelyi eseményeit, valamint a megtorlást, hiszen elválaszthatatlan a forradalomtól a kádári rendszer kialakulása. A történetkutatás eredményei szerint a megtorlás szigora egészen 1963-ig tartott, azonban a gyakorlatban volt olyan politikai elítélt, aki csak az 1970-es évek közepén nyerte vissza szabadságát. Dr. Miklós Péter intézményvezetõ Zeman Ferenc és Nagy Gyöngyi történészekkel A roll-upokon bemutatott tablókon kívül korabeli tárgyak és dokumentumok is kerültek a tárlókba és vitrinekbe. A tárgyak egy része az Emlékpont és a Tornyai János Múzeum gyûjteményének része, valamint a szegedi magángyûjtõ, Szanka József kollekciójából is kerültek a kiállításba, míg a dokumentumok az Emlékpont gyûjtésébõl és a Bethlen Gábor Református Gimnáziumból származnak. – Utóbbi azért is lényeges – mutatott rá az intézményvezetõ -, mert amikor 1956. október 16-án Szegeden megalakult MEFESZ, a Magyar Egyetemisták és Fõiskolások Szövetsége az elsõ a párttól független ifjúsági szervezet, jelen volt két vásárhelyi végzõs bethlenes diák, Csoma Lajos és Zrínyi Péter is. Õk visszatérve felkeresték Gyáni Imre igazgatót és tájékoztatták a szervezet megalakulásáról. Ennek hatására október 19-én diákparlamenti ülésre kerül sor a Bethlen Gábor Gimnáziumban, ahol megfogalmazták, hogy a szovjet csapatokat vonják ki Magyarország területérõl és hazánk lépjen ki a Varsói Szerzõdésbõl. Ezek a célok már visszaköszöntek az október 22-én a Mûegyetemen tartott nagygyûlésen megfogalmazott 16 pontban. Helyükre kerülnek a tárgyak (Erdõs László, az Emlékpont munkatársa) A tárlókban láthatók a tantestületi ülések jegyzõkönyvei, közöttük az 1957-es bejegyzés, amelyben az iskola akkori vezetõje értékelte az 1956-os “ellenforradalmat”, de látható azon diákok listája is, akik vagy saját szerepvállalásuk miatt – mert épp nemzetõrnek álltak, vagy verset szavaltak a forradalmi események során – nem tanulhattak tovább, vagy pedig szüleik tevékenysége miatt tiltották el õket a felsõoktatástól. Így látható, hogy a megtorlás a fiatalokat is érintette a szülõk “bûne miatt”: bár jó tanulók voltak és megfeleltek a felvételi követelményeknek, de az akkori Bethlen vezetése nem támogatta a felvételüket, de egy jegyzõkönyv bizonyítja – amely szintén a kiállítás része -, hogy csak a Bethlenbõl 16 középiskolás diák – az akkori kifejezés szerint – disszidált, azaz elhagyni kényszerült hazáját, hiszen a megtorlás a középiskolás diákokat is elérte. Láthatók az egyik tárlóban a megtorláshoz kapcsolódó kitüntetések mellett azoknak a rabosítási dokumentumok másolatai, amelyek a három nagy vásárhelyi megtorló perben bebörtönzött személyek anyagából származnak. Közte van Erdei István, a Csongrád Megyei Forradalmi Bizottság elnökének, vagy Gyáni Imre, a gimnázium korábbi igazgatójának, a városi forradalmi bizottság elnökének ujjlenyomatait tartalmazó irat. Ezek mellett láthatók a helyi kiadású sajtóanyagok, köztük a cenzúra nélküli idõszak példányai, valamint az ellenõrzés visszatérése után a stencillel sokszorosított röplapok, amelyeken a Kádár-kormány hazugságaira hívták fel a figyelmet. “Boldog új esztendõk kíván a Karhatalom” (nyomtatott kártya 1957-bõl) Miklós Péter két dokumentumra hívta még fel a sajtó figyelmét. A Csongrád megyei megtorlások során két Csongrád megyei személyt ítéltek halálra, Földesi Tibort és Kováts Józsefet, utóbbi menyasszonyának, Szász Évának a hagyatékából látható egy fotó, illetve a neki írt levelek megtekinthetõek a kiállításban. Az 1956 októberében megszervezett Karhatalom nevû, késõbb “pufajkásoknak” gúnyolt szervezet – amely aztán Munkásõrség néven mûködött – a megtorlások, az emberek begyûjtésének idején, 1956 végén, 1957 elején egy kis nyomtatott papírt adott ki “Boldog új esztendõk kíván a Karhatalom” felirattal.
