ArchívumHírekHírek 2016

1956 minden árnyalatát bemutatták az Emlékpont konferenciáján

1956 minden árnyalatát bemutatták az Emlékpont konferenciáján- Öröm számomra, hogy szülõvárosom ilyen rangos történelmi konferenciának adhat otthont – jelentette ki Juhász Tünde Csongrád megyei kormánymegbízott a Pokol és menny. Mélységek és magasságok az 1956-os forradalomban címû konferencia résztvevõit köszöntve pénteken az Emlékpont elõadótermében, ahol az országos szakmai szervezetek – mint például a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, a VERITAS Történetkutató Intézet, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára – és térségünk történész kutatói járták be a forradalomhoz vezetõ utat, az értékelték az októberi eseményeket és elemezték az 1956-ot követõ megtorlások hatásait. Juhász Tünde Csongrád megyei kormánymegbízott – Bár a Mûegyetemen 1956-ban tanuló ifjúság kapott képzést szocialista ideológiából, mégis a kommunista kormányzat ellen fordult – mondta el elõadásában Palasik Mária, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának osztályvezetõje. Mint rámutatott, az ’56 õszén az egyetemre visszatérõ fiatalok magukkal hozták az országban meglévõ elégedetlenséget és a kollégiumban nem voltak mellettük szüleik, akik visszatartották volna õket a megmozdulásokon való részvételtõl, viszont együtt megsokszorozódott lelkesedésük és erejük. Az õsz folyamán a Petõfi Kör gyûlései, Rajk László és társainak újratemetése és a kommunista ifjúsági szervezet, a DISZ tisztújítását elõkészítõ évfolyamgyûlések hangulata is egyre forróbb volt, amelyekbe berobbant a szegedi egyetemisták kezdeményezésére a Magyar Egyetemisták és Fõiskolások Szövetsége (MEFESZ) megalakítása és az általuk megfogalmazott politikai követelések, amelyek elvezettek a rendkívül tiszta és emelkedett forradalomhoz. Palasik Mária, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának osztályvezetõje A következõ elõadó, M. Kiss Sándor professzor, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum tudományos fõigazgató-helyettese Németh László gondolatát idézte, amely szerint a forradalmak nem azokban az országokban törnek ki, amelyekben legnagyobb az elnyomás, hanem azokban, amelyekben a “legvisszanyomottabb” állapotban van a társadalom. Mint kifejtette, Magyarországon az ezeréves, a társadalom magántulajdonra épülését és a vallásosság elfogadottságát változtatta meg a totalitárius rendszer, amely a társadalom széles köreiben hozott létre feszültséget: október 23-án mindenki változást akart, megváltoztatni a diktatúrát, amelyben bárkit, bárhol, bármiért letartóztathatott a hatalom. M. Kiss Sándor professzor, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum tudományos fõigazgató-helyettese – A szovjet csapatok a Varsói Szerzõdésben (VSZ) foglaltak alapján tartózkodtak Magyarországon – fejtette ki Horváth Miklós hadtörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára, hozzátéve, hogy az említett szerzõdésben az is olvasható, hogy nem vehetnek részt olyan akcióban, amely a másik ország ellen irányul. Márpedig a szovjet csapatok a VSZ elveit is sárba tiporták, amikor a hivatalban lévõ magyar kormány akarata ellenére Magyarország elleni hadmûveletbe kezdtek. Horváth Miklós hadtörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára – Amíg az 56-os forradalomra a törvényesség megtartására való törekvés volt a jellemzõ, az azt követõ megtorlások célja a mindenkit elérõ bosszú volt – fogalmazta meg Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke. Az elõadó kijelentette: a hazai Filmhíradóban, vagy a nyugati országok médiumaiban a megtorlásról megjelenõ tudósítások célja volt, hogy rombolja a forradalomban résztvevõk morálját, azt a látszatot keltve, hogy a megmozdulásokban csupa közönséges köztörvényes bûnözõ vett részt. Az elnök a gyõri megtorló perek kapcsán elmondta: a református lelkész, Gulyás Lajos az eldördült sortûz alkalmával épp nyugtatni igyekezett a tömeget, míg az ellene folytatott eljárásban gyilkosságra való felbujtással vádolták és a rá kirótt halálos ítéletet végre is hajtották. Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke Az elõadó az ítéletek elõkészítésében részt vett ügyészekrõl folytatott vizsgálatait értékelve elmondta: legtöbbjük tapasztalatlan, fiatal és a kommunista rezsimhez kötõdõ, gyakran állambiztonsági hátterû személy volt, akik komoly jutalmat és karriert kaptak, ha halálos ítélet kiszabását kérték. Késõbb azonban, a megtorlásokat követõen a napi ítélkezésben nem sok hasznát vették a vádhatóság alulképzett, ám nagy öntudattal rendelkezõ munkatársainak, akikkel a hatalom sok a legtöbb esetben kegyes volt: múltjukat kisatírozták és egy-egy állami vállalat jól fizetett jogtanácsosaként biztosította a megélhetésüket. Rácz János, a VERITAS Történetkutató Intézet tudományos fõmunkatársa – A manapság, a migránsválság kapcsán felhozott vélekedéssel szemben nem volt igaz, hogy az ötvenhatos menekültek abba az országba mehettek, ahová csak szerettek volna – fejtette ki Rácz János, a VERITAS Történetkutató Intézet tudományos fõmunkatársa. – Elõfordult, hogy a külföldre távozott középiskolás oktatását csak egy fél évre biztosította az õt befogadó francia állam és csak a vöröskereszt segítségével fejezhette be iskoláját. Az elõadó szólt azokról a magyar bányászokról is, akik Nagy-Britanniába kerültek, ám az ottani baloldali szakszervezet az ellenforradalmárt látta bennük és nem engedték, hogy alkalmazzák õket. Rácz János hozzátette: a külföldre emigrált magyaroknak számolniuk kellett azzal is, hogy a hazai titkosszolgálat nemcsak õket, de családtagjaikat is figyelemmel kísérte és sok esetben a kettõs identitás – külföldön magyar, itthon külföldi -, a megváltozott gondolkodás és a mindkét országban a még és már akcentussal beszélt nyelv is akadályozta elfogadásukat. Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökhelyettese Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökhelyettese a nemzeti gondolkodás és a kommunista eszme közti éles különbséget szemléltetve kifejtette: 1941-ben az akkor még illegalitásban mûködõ magyar kommunisták egyik összejövetelén fogalmazták meg: az igazi kommunistán csak a gatyamadzag lehet nemzeti színû, vagy tán’ még az sem. A kommunisták a nemzeti kultúrát, és a nemzeti múltat is igyekeztek háttérbe szorítani. Az elõadó az ’56 utáni kádári konszolidációról szólva arról is beszélt, hogy az állampárt szerint voltak bár megtévedt, de becsületes értelmiségiek, õket kell megnyerni a közös harcra a rossz szándékú értelmiségiek ellen, s Biszku Béla megnyilvánulását is felidézte, aki szerint a hazafias jelszavak alatt jelentkezõ demagógia csak egyetlen lépésre van a fasizmustól. Bálint László állambiztonsági szakértõ, Bálint László állambiztonsági szakértõ, aki 2003-bn könyvet publikált 1956 hódmezõvásárhelyi eseményeirõl, elõadásában felidézte a forradalom kitörését követõen Vásárhelyen történt megmozdulásokat, amely során a gimnazisták Kossuth téri koszorúzását követõen a tömeg a Városháza mögé vonult, hogy talapzatáról eltávolítsa Iván szobrát. A szakértõ felidézte a kötöttárugyárban történteket is, ahol a gyár vezetõi kérésére a laktanyából érkezett katonák oszlatták szét kemény módszerekkel az ott tüntetõket. Vincze Gábor, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark történésze – A Szegeden született Avemaria Brúnó 1932-ben végzett a Ludovikán és vásárhelyi lányt vett feleségül – ismertette a katonatiszt életét Vincze Gábor, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark történésze. A késõbb vezérkari akadémiát végzett katonatisztet 1947-ben egy korábbi beosztott katonája jelentette fel, amely szerint az egységük szabadkai bevonulása idején a parancsnok nyolc órára kiköttette. A bíróság nem igyekezett kideríteni az igazságot – miszerint a renitens katona részegen társaira lövöldözött, és a kiköttetés, mint büntetés fél órára is kegyetlen eljárás, nyolc órát ki sem bír egy ember. Bár az eljárás végén Avemaria Brúnót felmentették, sem katona, sem a másik végzettségének megfelelõ jogi pályán nem tudott elhelyezkedni, csak fizikai munkát végezhetett. 1956. október 23-án Avemaria Brúnó Hódmezõvásárhelyen bár saját tizenhét pontos követeléslistát állított össze, a tömeget mégis igyekezett nyugalomra inteni, a kommunista bíróság ennek ellenére izgatásért ítélte három évre. A Népszabadság akkori tudósítása szerint fegyveres szervezkedésben és lakások kifosztásában vett részt a “horthysta katonatiszt”. Tóth Eszter Zsófia, a VERITAS Történetkutató Intézet tudományos fõmunkatársa Tóth Eszter Zsófia, a VERITAS Történetkutató Intézet tudományos fõmunkatársa a vidéki nõk szempontjából mutatta be a forradalmat, hangsúlyozva, hogy az Emlékpont vasárnap bemutatásra kerülõ kötete, amelyben a hódmezõvásárhelyi közgyûjtemény történészeinek az ötvenhatoos vásárhelyiekkel késztettek interjúit adják közre, jól illusztrálja ezt a szempontot. Mint elmondta: kevesebb nõ vállalta a harcokban a fegyveres részvételt, viszont sokan ápoltak sebesülteket. Az említett kötetben olvasható Aranyossy Ildikó története, aki azért nem tanulhatott tovább, mert verset mondott a városi megmozduláson és édesapját sem találták elég hûnek a szocialista hatalomhoz. Pallagi Mária történész Pallagi Mária kecskeméti történész édesapja, Pallagi Sándor történetét ismertette, aki bár röplapokat fordított oroszra és fegyvereket szállított, hogy azok biztonságba kerüljenek, több évre bebörtönözték és egyetemi tanulmányait társai közül utolsónak, 1967-ben fejezhette be, és késõbb is megakadályozták fõmérnöki kinevezését. Filep Tibor történész – A paraszti társadalom szenvedett a legtöbbet a kommunista gazdasági politika miatt – fejtette ki Filep Tibor történész, aki az ötvenhatos debreceni és Hajdú megyei eseményeket ismertette a konferencián. Mint elmondta, október 23-án délelõtt a cívisváros egyetemistái tüntettek, hogy a helyi pártlap nyomtassa ki követeléseiket, és délután már az utcán volt a 20 pontot tartalmazó különkiadás. A fiatalok felkeresték a környezõ kistelepüléseket, hogy segítsenek a községekben a forradalmi bizottságok megalakítását. Erdész Ádám, a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltárának igazgatója Erdész Ádám, a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltárának igazgatója a gyulai történésekrõl tartott elõadásában szólt Nádházi Jánosról, aki a városi tanács elõtt összegyûlt nyolc-kilencezer fõs tömeg elõtt tartott beszédében a forradalom mellett tett hitet, összefogásra buzdított, de a felszólalás végén mérsékletre intette6a jelenlévõket. A tömeg megérezhette saját maga hatalmát, s ez volt a forradalom sikerének titka. Hajagos Csaba, a kecskeméti Katona József Múzeum történész-muzeológusa Hajagos Csaba, a kecskeméti Katona József Múzeum történész-muzeológusa a kömpöci Túri Mihály történetét ismertette, akit azzal vádoltak – alaptalanul -, hogy Kiskunmajsán agyonverte a Négusként ismert Neményi Józsefet. Túrit 1956 novemberében elõállították, majd a pufajkások Szegedre szállították, ahonnan internáló táborba került. Vád alá helyezték és az akkor huszonhét éves fiatalembert életfogytiglanra ítélték. 1972-ben szabadult, s bár a rendszerváltást követõen polgármesternek is megválasztották, élete végéig nem sikerült elérnie, hogy ítéletét semmisnek nyilvánítsák. Kornéli Beáta történész Kornéli Beáta történész az 1956-os szuezi helyzetet elemezve elmondta: az egyiptomi területen lévõ, az addig angolok és franciák által mûködtetett csatornát Nasszer elnök államosította, mivel az Egyesült Államok visszavonta az asszuáni gát finanszírozására tett ajánlatát. A franciák és britek Izraellel kötöttek titkos szövetséget, hogy fegyverrel szerezhessék vissza a fennhatóságot a csatorna felett, azonban az USA gazdasági eszközökkel rábírta a briteket és franciákat a támadás beszüntetésére. Az elõadó hozzátette: Eisenhower amerikai elnök – aki azokban a napokban elnöki kampányának finisében inkább a béke, mint a háború hívének mutatkozott – annak idején nyilvánvalóvá tette, hogy nem célja Közép-Kelet Európában beavatkozni, az õ érdekül a jaltai konferencián megkötött megállapodás megtartása. Nagy Gyöngyi, az Emlékpont történésze Nagy Gyöngyi, az Emlékpont történésze a közgyûjteményben vasárnap bemutatásra kerülõ interjúkötet elkésztésének tapasztalatait összegezte. Mint kifejtette, huszonhárom interjút készítettek az Emlékpont történészei, azonban ez a munka a huszonnegyedik órában történt, amelyet jelez az is, hogy a kötet összeállítása idején hunyt el az egyik interjúalany, Földesi Ferenc, a Bethlen-gimnázium egykori igazgatója. Miklós Péter, az Emlékpont intézményvezetõje hozzátette: színvonalas munka született, amely ötven, vagy száz év múlva forrásként szolgálhat a jövõ történész kutatói számára. Zeman Ferenc, az Emlékpont történésze Zeman Ferenc, az Emlékpont történésze az egyik vásárhelyi forradalmi vezetõ Erdei István és társainak perét feldolgozó kutatásait ismertette. A perben tizenegyen kerültek a vádlottak padjára, miután 125 tanút hallgattak meg a nyomozás során. Az 1958-ban kezdõdött perben 115 tanút hallgatott meg a bíróság a zárt tárgyaláson, amely végén két felmentés született, a tanács végrehajtó bizottságának elnökének, Török Istvánnak a hatalommeg bocsátott, õ késõbb MSZMP-tag lett és több városi nagyvállalatot irányíthatott, míg Eke Károly esetében a törvényszék botlásnak tudta be az ötvenhatos eseményekben való közremûködést. Erdei többi társa megbánást tanúsított, így õk enyhébb ítéletben részesültek, azonban Erdeit, aki kiállt elvei mellett – nyolc év szabadságvesztésre és teljes vagyonelkobzásra büntették. Gulyás Martin, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának kutatója, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktorandusza Gulyás Martin, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának kutatója, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktorandusza az üzemi munkástanácsokról végzett kutatásairól számolt be a konferencia záró elõadásán. 2100 munkástanács 28 ezer taggal mûködött országszerte, a tagok fele Budapesten végezte tevékenységét, amely a központi hatalom mûködésének megszûnése miatt az önkormányzás eszközével vitte tovább a termelõ üzemek mûködtetését. Az elõadó hozzátette: a munkástanácsok voltak azok, amelyek 1956. november 4-ét követõen a nemzeti ellenállás gerincét adták. A konferenciáról a Közmédia az M1-es csatornán számolt be: