Mindszenty munkássága világítótorony volt huszadik század sötétjébenIstenért, emberért, szabadságért! Közelítések Mindszenty József bíboros pályaképéhez címmel rendezett tudományos konferenciát Mindszenty József életérõl és munkásságáról csütörtökön a hódmezõvásárhelyi Emlékpont. Miklós Péter, az Emlékpont intézményvezetõje – A konferencia aktualitását az adja – fogalmazott a résztvevõket (közöttük a Bethlen Gábor Református Gimnázium és a Kertvárosi Katolikus Általános Iskola diákjait) üdvözölve Miklós Péter, az Emlékpont intézményvezetõje -, hogy hatvan éve, október 30-án szabadult házi õrizetébõl Mindszenty József, aki az ezt követõ napokban olyan politikai, egyházszervezési és közéleti tevékenységbe kezdett, amely mind az ötvenhatos forradalom, mind az egyháztörtént újragondolásához fontos adalékokkal és szempontokkal szolgált. Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelõs helyettes államtitkára Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelõs helyettes államtitkára a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megvalósult konferencia köszöntõelõadásában leszögezte: Mindszenty József mindig saját hite és a nemzet érdeke szerint foglalt állást, legyen szó a tanácsköztársaság, a nyilasok vagy a kommunisták megítélésérõl. Nemet mondott mind a jobb-, mind a baloldalhoz kötõdõ erõszakos rendszerekre, tevékenysége világítótorony volt a huszadik század sötét éveiben. A helyettes államtitkár hozzátette: Mindszenty tevékenységének kutatása fontos feladat, amelyhez magas színvonalon járul hozzá az Emlékpontban megrendezett tudományos konferencia is. Balogh Margit, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete tudományos fõmunkatársa Balogh Margit, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete tudományos fõmunkatársa, akinek tavaly Mindszenty József tevékenységérõl mintegy ezerhatszáz oldalnyi terjedelmû kétkötetes monográfiája jelent meg, elõadásában felidézte: Mindszentyt 1949-ben koncepciós perben életfogytig tartó büntetésre ítélték, azonban megromlott egészsége, idõs kora és a Genfben akkor megrendezett nemzetközi találkozó hatására 1955-ben kiengedték börtönébõl, majd 1956. október 30-ig Felsõpetényben õrizték. Amikor október 28-án Nagy Imre bejelentette az Államvédelmi Hatóság feloszlatását, õrzõi szabadon engedték, másnap pedig egy katonai különítmény a fõvárosba kísérte, a budai Várban lévõ prímási palotába. Miután a Kossuth Rádióban beolvasták a miniszterelnök által aláírt rehabilitációs dokumentumát, négy napon át özönlöttek hozzá a politikusok és az egyházi személyek, majd november 3-án szintén a Kossuth Rádió a Parlamentbõl közvetítette szózatát. Amikor az állam vezetõi a szovjet támadás hírére elmenekültek és az országházra kikerült a fehér zászló, Mindszenty József az Egyesült Államok Budapesti Nagykövetségén kért és kapott menedéket, egészen 1971-ig. A kezdeti idõszakban a világ számos politikusához fordult felhívásaival Magyarország érdekében, késõbb azonban a követségrõl nem tudott érdemi hatással lenni az eseményekre a kialakult kommunikációs zsilip miatt. Eközben Kádár János õt az ellenforradalom fõ programadójának nevezte, s azzal rágalmazta, hogy célja Nagy Imre likvidálása volt. Mindszenty Józsefnek csak tizenöt év után nyílt lehetõsége a követség szabad elhagyására, s az emigrációban írhatta meg emlékiratait. Szerencsés Károly, az ELTE Bölcsészettudományi KarÚj- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszékének egyetemi docense – Mindszenty meg nem alkuvó ember volt – hangsúlyozta elõadásában Szerencsés Károly, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszékének egyetemi docense, hozzátéve, hogy a bíboros valójában politizáló fõpap volt, aki lehetõséget keresett politikai nézeteinek érvényesítésére, ám mégsem volt igazi politikus. A kérdésre, hogy vajon miért nem fogtak össze a kommunisták ellen a demokratikus erõk, Szerencsés Károly kijelentette: Mindszenty a mártírságig eltökélt ember volt, de nem politikus, míg a politikusok – tette hozzá – messze nem voltak a mártírságig eltökéltek és nem volt olyan, megfelelõ integráló képességgel bíró közéleti szereplõ, aki mögé ezek az erõk felsorakoztak volna. A szétforgácsolt politikai csoportok felett viszont könnyebb volt gyõzelmet aratni a szovjetek támogatta erõknek. Soós Viktor Attila történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagja Soós Viktor Attila történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagja Mindszenty József emlékiratait kutatta, amelyben a bíboros megrajzolta a pártállami vezetõk portréit, leírta véleményét a földreformról és lejegyezte számos élményét és szubjektív meglátását is. Mindszenty Nagy Imrérõl szólva így írt: hõs volt, tevékenysége tiszteletet érdemel, és ellentétben hóhéraival, õ tiszta maradt. Janek István, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa Janek István, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa elõadásában kifejtette: Mindszenty József ellenezte a csehszlovák-magyar lakosságcserét rögzítõ egyezményt, sõt javasolta, hogy az északi állam adja vissza lakosaival együtt a felvidéki területeket Magyarországnak. Több politikusnál, sõt a pápánál is eljárt igazáért, felhívva a figyelmet az emberi jogok súlyos megsértésére és független bíróság eljárását követelte, amelynek döntése alapján az ENSZ határozatban rendezhette volna a helyzetet. Az elõadó leszögezte: Mindszenty Isten ellen való véteknek nevezte a kollektív bûnösség elvét és annak alkalmazását. Sz. Nagy Gábor, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának fõlevéltárosa Sz. Nagy Gábor, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának fõlevéltárosa a Mindszenty József elleni 1945-1946-os sajtótámadások kapcsán arról is szólt, hogy a baloldali sajtó arra még nem reagált, amikor Mindszentyt esztergomi érsekké választották, azonban a november 1-jén kiadott pásztorlevele kapcsán a politikába történõ beavatkozással vádolták meg a fõpapot, a Szabad Nép és a Szabadság címû sajtótermékek pedig reakciósnak kiáltották ki Mindszentyt. A november 6-án megtartott pártközi értekezleten már a résztvevõ politikai erõk egyetértettek, hogy Mindszenty a népellenes reakció pártjára állt, és úgy vélték, hogy bár az egyház foglalkozhat a közélettel, mégsem helyes, ha a politikáról alkot véleményt, ezzel zavart okozva a hívek lelki életében. Az 1945 szilveszteri rádióbeszéde kapcsán a baloldali sajtó nem kímélte a fõpapot, feltéve a kérdést, hogy õ az egyház, vagy a reakció feje, közben azzal vádolva õt, hogy a szószéket kortes-hordóvá változtatta, sõt a Lúdas Matyi a bíborost gúnyoló karikatúrát is közölt Gulyás Martin, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága doktorandusz kutatója A konferenciát záró elõadásában a Nemzeti Emlékezet Bizottsága doktorandusz kutatója, Gulyás Martin kijelentette: az egyház kritizálhatja az államszervezetet is, ha az szétfeszíti a társadalmat, míg a Mindszentyrõl a rendszerváltást követõen kialakult véleményekrõl szólva rámutatott: azok két csoportra oszthatók. Egyik részük elmarasztalták a bíborost politikai kinyilatkoztatásaiért: meglátásuk szerint radikális antikommunista hozzáállása az egyháznak kárt okozott, miközben azért nem alakulhatott ki jobboldali egység, mert Mindszenty egyik pártformáció mellett sem foglalt állást. A másik oldal viszont fellépését erkölcsi képet meghatározó viszonyítási pontként határozta meg és az államszervezetrõl alkotott bírálatában a jobbító szándékot látta meg. Gulyás Martin hozzátette: Mindszenty azt is hangsúlyozta, hogy a magyar nép ellensége nem az orosz nép, hanem a szovjet birodalom totalitárius szervezete.
