A Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Könyvtár átriumában kedd délután nyílt meg Miklós Péter történész, a hódmezővásárhelyi Emlékpont intézményvezetőjének A szabadság pillanatai. Egyéni és közösségi cselekvésformák 1956-ban című tablókiállítása, amelyet követően bemutatták Miklós Péter A szabadság reményei. Egyéni és közösségi cselekvésformák 1956-ban és „Részt vettem a szabadságharc megmozdulásaiban” Putnik Tivadar (1929–1998) című kötetét is.
A tablókiállításra érkezőket köszöntve Keveházi Katalin, a Klebelsberg Könyvtár főigazgatója méltatta az 1956-os forradalom és szabadságharc idején szerepet vállaló személyek tevékenységét bemutató, tizenhét tablót felvonultató anyagot, amely bemutatja a mai szegedi egyetemisták akkori, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségét (MEFESZ) megalakító elődjeinek az általuk fontosnak tartott értékek mellett való kiállását is.
– A szabadság európai érték és ezt képviselték az 1956. október 16-án az auditórium maximumban összegyűlt fiatalok és a tablókon szereplő személyek egyaránt – mutatott rá Jancsák Csaba ifjúságkutató, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar dékánhelyettese kiemelve: az akkori fiatalok kiléptek abból a körből, amelyet a diktatórikus hatalom oktrojált rájuk. Az előadó hangsúlyozta, hogy a téma aktualitása mellett a kiállítás hatékonyságát adja, hogy a szerző a mai, képernyőkön nevelkedett „screen-age” generációt is megszólítják a tablók s szerző lényegre törő literátori erényeivel. És mindez azért is fontos – tette hozzá -, mivel a ma fiatalságát megérintő, bennük rögzülő témák bekerülnek és tovább öröklődnek a kollektív emlékezetben.
A megnyitóra érkezettekhez szólva Miklós Péter 1956 nagyszerűségében azt hangsúlyozta, hogy teljesen különböző habitusú, életkorú, eltérő politikai prioritással bíró emberek együtt álltak ki a szabadság mellett, s mivel a szabadság illékony természetű, a kiállítás koncepciója épp ennek a pillanatnak a megragadása volt: az egymástól különböző szereplők helyzete és nézőpontja irányából.
1956 értékét igazolja az is, hogy a rendszerváltó pártok mind egyetértettek annak megítélésében, nem véletlenül történt a köztársaság kikiáltása épp ezen a napon – és ezért is érdemes ezeket a pillanatokat, a szabadság pillanatait megörökíteni.
A megnyitót követően a könyvtár egyik szemináriumi termében, az „Egyetemi szerzők, műhelyek, kiadók” sorozat keretében ismerhették meg az érdeklődők Miklós Péter A szabadság reményében. Egyéni és közösségi cselekvésformák 1956-ban és „Részt vettem a szabadságharc megmozdulásaiban” Putnik Tivadar (1929–1998) című idén megjelent munkáit.
A szerző kijelentette: 1956 egységgé gyúrta a társadalmat, a fennálló rendszerre olyanok mondtak egyként nemet, akik sem előtte, sem utána nem értettek egyet szinte semmiben. Viszont egységesen mondtak nemet Szovjet-Magyarországra, Rákosi Mátyás diktatúrájára, miközben az indokokat nem a közösségi média, vagy óriásplakátok szolgáltatták számukra, hanem saját élettapasztalatuk. Az 1956-ban egységben fellépők nem azt a Magyarországot akarták, amelyben éltek, viszont helyette a kádári megtorlások Magyarországát kapták.
Az újszentiváni Putnik Tivadar már az első, jegyzőkönyv vezetése nélkül lezajlott alakuló MEFESZ-ülésen követelte a szovjetek kivonulását, amely a második gyűlésen, a jegyzőkönyv által is megörökített módon más felszólalótól maradt az utókorra. Az újszentiváni fiatalember neve nem lelhető fel a korabeli egyetemi dokumentumokban – amelyek csak töredékét tartalmazzák a beiratkozott fiataloknak –, s hogy tevékenységére, sorsára mégis fény derülhetett, abban családja volt a szerző segítségére. Putnik Tivadar végül – épp a MEFESZ-ben vállalt szerepe miatt – 1957 tavaszán a zöldhatáron át Jugoszláviába szökött, de a magyar titkosszolgálatok 1973-ig gyűjtöttek róla anyagot.
Miklós Péter kijelentette: ha a történelem eseményeit helyhez, személyekhez kötve mutatjuk be, könnyebb elérni azokkal a közösségek tagjait, a saját család, vagy közösség történetének fenntartása érdeklődésre sarkallja az embereket. 1956 pedig olyan történet, amely önvizsgálatra és a lokális történelem alaposabb megismerésére ösztönzi a kisebb településeket is, amelyek helytörténeti kiadványokkal, emlékművek avatásával is erősítik identitásukat.
