Bár rövid időt töltött Németh László a városban, Hódmezővásárhely inspiráló közegnek bizonyult számára – mondta Miklós Péter, a hódmezővásárhelyi Emlékpont intézményvezetője, az idén harmincéves Németh László Társaság szerda délutáni konferenciájára érkezetteket üdvözölve. A szervezet az Emlékponttal közösen „A legszebb képesség is elátkozott kincs, amíg ébresztőjét meg nem találja” Németh László emlékezete címmel rendezett tanácskozását, amelyen az író munkásságáról hangoztak el előadások.
A marxista irodalomtörténész Király István Németh László-képéről és annak változásáról szóló előadásában Mórocz Gábor irodalomtörténész, a Magyar Napló szerkesztője kifejtette: a fiatal Király a népi író Szabó Dezsőben talált példaképre, s csak később ragadta meg Németh László etikai érzékenysége. Király Istvánt egyetemi évei alatt kiváló hallgatóként tisztelték, ugyanakkor a pesti éjszaka fejedelmeként is ismert volt. A főváros ostroma alatt szerzett élményei hatására 1945 után Király már marxistának, sőt kommunistának vallotta magát, s a kádári korszakban mind a kommunista filozófus, Lukács György, mind Németh László szellemi hatását felvállalta.
Németh Lászlóról első esszéjét 1946-ban írta, amelyben Németh drámáinak szereplőit osztályhovatartozás szerint elemezte, miközben szépírói képességeit relativizálta. Ez az írás beleillett a Németh László ellen akkoriban indult támadások sorába. Király később ismét rátalált Németh Lászlóra, akinek megjelenési lehetőségeit főszerkesztőként segítette és az író halála után egyik kezdeményezője volt a Németh László Társaság megalapításának, amelynek első elnöke is lett.
A gondolkodó Németh Lászlóról gondolkodók címmel tartotta meg előadását Kovács Imre Attila irodalmár, az Emlékpont munkatársa, aki Heideggertől kiindulva a tudomány és a gondolkodás kapcsolatát vizsgálta. Mint kifejtette, 1945 nemcsak történelmi változást, de kultúraváltást is hozott, amelynek eredményeként Németh László is támadások célpontjává vált, míg a kommunista állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt 1958-as kultúrpolitikai állásfoglalása alapot szolgáltatott a népi írók elleni további fellépéshez.
Töprengő szerkesztői alkat volt Németh László – jelentette ki a konferencia záróelőadásában Monostori Imre irodalomtörténész, aki Németh László műveinek szövegváltozatai kapcsán végzett kutatásait ismertette. Az Égető Eszter Méhes László-figurájában Németh László saját magát formálta meg, aki a regény első változatában öngyilkosságot követ el. Király István unszolására készítette el Németh László a második változatot, amelyben Méhes nem vet véget életének, hanem eltűnik a történetből, s csak egy levél jelzi, hogy távol éli életét. A regény ötödik kiadásánál azonban Németh László úgy határozott, mégis visszatér a művészileg is hitelesebbnek érzett eredeti történethez.
Németh László a Szovjetunióban tett utazása élményei alapján írta az Utazás című vígjátékát, amelynek utolsó mondatait Aczél György sértőnek találta a kommunistákra nézve, s Király Istvánt kérte fel Németh „megpuhítására”. Megszületett az új változat, amely azonban nem került színpadra, viszont a Németh László életműkiadásban mindkét befejezés olvasható.
A konferenciát zárva Füzi László irodalomtörténész, a Németh László Társaság elnöke hangsúlyozta: Németh László műveivel közvetlenül kívánt hatni olvasóira, művei több változatban is léteztek és az újraformálás során sok esetben jobbá váltak.
