A forradalom eseményeit a Délmagyarország újságírója Dr. Miklós Péterrel, a Tornyai János Múzeum igazgatójával, az Emlékpont intézményvezetőjével tekintette át. Az írás a napilap 2019. október 22-i számában jelent meg.
A forradalom szikrája 1956. október 16-án Szegeden pattant ki, de a szabadság néhány fölemelő napja után a szovjet megszállás és a megtorlások is elérték a várost. Ezeket a folyamatokat Miklós Péter történész, az ötvenhatos eseményekről szóló három könyv szerzője mesélte el lapunknak. Megerősítette azt a tényt, hogy az 1956-os forradalom Csongrád megyei eseményei közül a szegediek voltak a legjelentősebbek.
Kováts Józsefet, a szegedi 1956-os Forradalmi Nemzeti Bizottság tagját 1958. október 6-án végezték ki. A mártír mellszobra az egyetem Rerrich Béla téri parkjában található. Emléktábláját az SZTE természettudományi karának Aradi téri bejárata mellett október 23-án avatják. Róla is megemlékezünk.
Három hétig újra hallható az 1956-os Szabad Európa Rádió. A forradalom napjaiban 95 alkalommal szerepelt Szeged a műsorfolyamban. A világhálón most minden műsor pontosan akkor kerül adásba, amikor 63 évvel ezelőtt elhangzott.
ÜNNEP
A forradalom szikrája 1956. október 16-án Szegeden pattant ki, de a szabadság néhány fölemelő napja után a szovjet megszállás és a megtorlások is elérték a várost. Ezeket a folyamatokat Miklós Péter történésszel – aki három, az ötvenhatos eseményekről szóló könyv szerzője – tekintettük át.
SZEGED 1956-JA – A SZÉCHÉNYI TÉRRE HIRDETTEK NAGYGYŰLÉST
Október 29-én megalakult a Szegedi Forradalmi Nemzeti Bizottság elnöksége, amelyben Perbíró József elnök, valamint Joszt István és Királyházi Sándor alelnök mellett Horváth Jenő lett a titkár. A pártbizottsággal kötött megegyezés értelmében a párt helyi lapjának, a Délmagyarországnak a szerkesztésébe a forradalmárokat is bevonták: főszerkesztője Fábián Ferenc lett.
– Az 1956-os forradalom Csongrád megyei eseményei közül a szegediek voltak a legjelentősebbek. Ez egyrészt fakadt a város nagy méretéből és lakosságszámából, másrészt abból a tényből, hogy október 16-án itt alakult meg a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ), amely egyetemi autonómiaköveteléseivel és a hozzá kapcsolódó politikai programmal a forradalom szikrájának, közvetlen előzményének tekinthető – mondta Miklós Péter, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógus- képző Karának docense és a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum igazgatója.
VÁRATLANUL ÉRTE A MEGMOZDULÁS AZ ÁVH-T
A történész hozzátette, hogy az október 23-i fővárosi forradalmi események hatására Szegeden is elkezdődtek a megmozdulások. A Szegedi Nemzeti Színháznál Bicskey Károly színművész elszavalta Petőfi Sándortól a Nemzeti dalt. Miután a fiatalokból, értelmiségiekből és munkásokból álló tömeg a Kossuth Lajos sugárúti rendőrség épülete előtt is tüntetett, a Klauzál téri Kossuth szoborhoz vonult, ahol Káló Flórián elmondta a Nemzeti dalt, Bicskey Károly pedig a Szózatot. Ezt követően a tömeg magától föloszlott, a résztvevők békésen hazavonultak. Az M. Szabó István őrnagy irányította szegedi ÁVH-s karhatalmi ezredet és a Magyar Néphadseregnek a városban állomásozó egységeit a megmozdulások váratlanul érték. Bár erődemonstráció céljával néhány harckocsizó egység az utcákon cirkált, komolyabb összeütközésre, illetve tömegoszlatásra nem került sor.
„RUSZKIK HAZA”
– 1956. október 24-én az egyetem központi, Dugonics téri épületéből indult a többnyire fiatalokból álló tömeg, amely az útjába kerülő kommunista jelképeket, vörös csillagokat, Rákosi-címereket eltávolította. A tüntetők a kendergyári munkásokat megpróbálták rávenni a csatlakozásra, de az üzem előtt az ávósok könnygázzal, riasztólövésekkel és testi erő alkalmazásával elzavarták őket. A Kiskunmajsáról és Kiskunfélegyházáról erősítést nyert szegedi karhatalom ezt követően minden fontosabb közintézményt, valamint a nyomdákat és a helyi kommunista pártlap, a Délmagyarország szerkesztőségét ellenőrzése alá vonta – fogalmazott a múzeumigazgató. Azt is részletezte, hogy másnap a kendergyárból indult a tüntető tömeg, amely megkoszorúzta a Kossuth-szobrot, leverte az útjába kerülő vörös csillagokat, majd a városi pártbizottság épülete előtt elkezdődött a skandálás: „Ruszkik haza!”, „Egyforintos kenyeret, Rákosinak kötelet!”, „Vesszen az ÁVÓ!”
LEZÁRATTÁK A HIDAT – ÁTTÖRTÉK A MUNKÁSOK
Október 26-ra a forradalmárok a város főterére, a Széchenyi térre hirdettek nagygyűlést, amelyre több tízezer ember el is indult. A rendezvényt azonban a kommunista hatalom meg akarta akadályozni.
Ezért a rendőrség lezárta a hidat, hogy az újszegedi munkásság ne juthasson át a gyűlésre. A kordont azonban az Újszegedről indult mintegy háromezer fős tömeg áttörte. Halász Gyula városparancsnok közölte Perbíró József professzorral, a megmozdulás egyik vezetőjével, hogy a Széchenyi térre nem vonulhatnak a tüntetők, ha pedig mégis megpróbálják, közéjük lövet. Ezt követően a Takaréktár utca felől a térre tartó tömegre a karhatalom tüzet nyitott, amely következtében egy halott – Schwarcz Lajos munkás és több sebesült maradt az utca kövén.
Az október 30-án megalakult szegedi nemzetőrség – amelynek élére Lazur Barna főhadnagy, az egyetem katonai tanszékének előadója került – másnap megfelelő fegyverzethez jutott az elhagyott öthalmi ávós laktanyából, valamint a pártbizottság épületéből. Október utolsó napjaiban az egykori koalíciós pártok is újraalakultak Szegeden, de az események alakulására nem nagyon volt befolyásuk.
SZOVJET HARCKOCSIOSZLOP ÉRKEZETT SZEGEDRE
A forradalom elleni szovjet intervenció kezdetekor, 1956. november 4-ről 5-re virradó éjszakán megérkezett a városba a szovjet harckocsioszlop, amely ellen néhány bátor forradalmi csoport – elszórtan és nem központilag szervezetten, hiszen a nemzetőrség addigra már föloszlott – kézifegyverekkel igaz, az esélytelenség tudatában megkísérelt ellenállni – mutatta be a forradalom szegedi leverésének kezdő mozzanatait a történész. Másnap kiszabadultak a Csillag börtönből az ott védőőrizetben lévő államvédelmisek, akik felfegyverkeztek, és a szovjetekkel együttműködve elkezdték a forradalomban résztvevők letartóztatását. 1956. november 6-án megérkeztek a városháza elé a szovjet páncélosok. A szovjet csoportot Ábrahám Antal vezette, aki a volt kommunista végrehajtó bizottsági elnökhelyettest, Tombácz Imrét elnökké, Perbíró Józsefet pedig elnökhelyettessé nevezte ki. Perbíró professzorra egy ideig szükségük volt, hiszen a lakosság körében nagy tisztelet és elismerés övezte. Ezzel a Forradalmi Nemzeti Bizottság érdemi tevékenysége megszűnt – zárta gondolatait Miklós Péter.
HAJÓ EDINA
Délmagyarország
