Száznegyven éve alakult meg, s a hetven éve történt megszüntetéséig folyamatosan működött a Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület. A rendszerváltást követőn újjáalakult szervezet első hét évtizedéről a hódmezővásárhelyi Emlékponttal közösen rendezett konferencián emlékezett meg.
– A Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület működésének az államszocialista hatalom hetven éve vetett véget – fogalmazta meg megnyitójában Miklós Péter, az Emlékpont intézményvezetője, a Tornyai János Múzeum igazgatója. A tudományos tanácskozás résztvevőit Benkő Zsolt, az egyesület elnöke köszöntötte, emlékeztetve, hogy a hét évtizeddel ezelőtti erőszakos átalakítás gazdaságokat és családokat tett tönkre.
Marjanucz László, a Szegedi Tudományegyetem nyugalmazott egyetemi docense a 19. század második felében a vásárhelyi határban lezajlott birtokrendezésről és tagosításról szóló előadásában arról szólt, hogy a kiegyezés időszakára számos törpe- és kisbirtok jött létre, amelyek nem voltak elegendőek egy-egy család megfelelő eltartására és a több tagból álló területek nem voltak alkalmasak a hatékony gazdálkodás megvalósítására.
Az 1920-as évek közepén a 15 ezer fős helyi gazdatársadalom egyharmadát, ötezer főt tudhatott tagjai között a Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület. Erről Zeman Ferenc, a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltára történésze szólt elődásában. Az érdekvédelmi szervezet tanácsokkal segítette gazdálkodási és hitelügyekben tagjait, közraktárat alapított, ahonnan a gazdák jutányos áron szerezhették be az iparcikkeket, míg az egyesület hitelintézete kedvező feltételekkel nyújtott kölcsönt a tagoknak.
Vincze Gábor, az Emlékpont történésze a Rákosi-korszakban a népbíróság elé állított gazdák sorsát mutatta be. Mint elmondta, a korszakban izgatás vádjával bárki a vádhatóság elé kerülhetett, amelynek tajgai között többségben voltak a kommunista párt delegáltjai, s az ítéletekben minden esetben szerepelt szabadságvesztés és vagyonelkobzás is. A korábban már kuláknak minősített Vitéz Pető Sándort feles bérlője s haragosa izgatásért jelentette fel, s az első világháborút huszárként végig harcolt idős embert első fokon két, majd másodfokon egy év börtönre ítélte, s vagyonának kétharmadát elkobozta a pártérdekeket kiszolgáló testület.
– Nem földreform történt 1945 után – szögezte le Ö. Kovács József professzor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára, rámutatva, hogy először földelkobzás, majd azt követően földosztás történt. Az államszocialista hatalom ellenséget látott a parasztságban, amelyet kuláklistákkal, megbélyegzéssel, tanyafelszámolással, internálással, kitelepítéssel, kínzással, sőt kivégzésekkel igyekeztek megtörni, míg a földosztással a hatalomhoz hű réteget igyekezett kialakítani.
A magyar vidék biztosította az 1956-os forradalom logisztikai hátterét – jelentette ki a konferenciát záró előadásában Gulyás Martin. A Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet tudományos kutatója arról beszélt, hogy a parasztság 1956-ban az erőltetett bürokratikus koordináció, az ötéves tervek helyett az egyéni gazdálkodás lehetősége mellett szállt síkra, s követelték, hogy az állam ne nyomott áron, hanem reális értéken vásárolja meg a gazdaságok termékeit.
