Író, műfordító. Debrecenben született. Érettségi vizsgáját 1935-ben tette le szülővárosában, 1940-ben a debreceni egyetemen szerzett latin-magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. Ugyanebben az évben kezdett el tanítani: két évig szülővárosában, majd 1942-től 1945-ig Hódmezővásárhelyen a Református Leánygimnáziumban dolgozott. Ezt követően a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett. 1949-ben állásából elbocsátották, és 1958-ig nem publikálhatott. Ez idő alatt általános iskolai tanárként dolgozott.
A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget. 1985 és 1990 között a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és a zsinat világi alelnöke volt. 2000-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja és az irodalmi osztály rendes tagja lett.
Az eredetileg költőként induló Szabó Magdát mindenekelőtt regény- és drámaíróként tartjuk számon. A világ is így ismeri, hiszen ő az egyik legtöbbet fordított kortárs magyar író: művei számos országban és nyelven megjelentek. Irodalmi díjakat, állami kitüntetést kapott, többek között Kossuth-díjat (1978) és Corvin-láncot (2001).