Festőművész. Gyulaváriban született. Korán felismert tehetsége tette lehetővé, hogy apja kovácsműhelyéből a Képzőművészeti Főiskolára kerüljön, ahol Glatz Oszkár növendéke volt 1929 és 1930 között. 1930-ban kiállítással mutatkozott be Budapesten, a Nyugat képtárlatán. Ezután rövid időt töltött Párizsban. 1933-ban Hódmezővásárhelyre költözött, ahol bekapcsolódott a város művészeti életébe, és egyik alapító tagja lett a megalakuló Tornyai Társaságnak. 1935-ben Milánóban járt tanulmányúton. Az 1950-es évek elején kizárták a Képzőművészek Szövetségéből. Kiállításai ekkor szüneteltek. 1959-ben rendezhetett önálló kiállítást a fővárosi Műcsarnokban, és részt vett a Vásárhelyi Őszi Tárlaton, ahol elnyerte a Tornyai-plakettet. 1965-ben a Magyar Nemzeti Galériában nyílt nagyhatású kiállítása. Művészi hagyatéka – mintegy 600 festmény és 2600 grafikai mű – a gyulai Erkel Ferenc Múzeumhoz került.